Ma újra temetnek Srebrenicában. Ahogy a tömegsírok feltárása és az áldozatok azonosítása halad, úgy gyarapodnak a sírkövek a kis boszniai település határában. A gyász részévé, szomorú hagyománnyá vált, hogy haláluk évfordulóján helyezik végső nyugalomra azokat, akiknek a megelőző 365 napban sikerült nevet adni.
Hogy mi történt Srebrenicában, azt legkésőbb 1995. július 13-án, a mészárlások harmadik napján már tudta a világ: egy amerikai repülőgépről készült fotón látható a település futballpályáján felsorakoztatott hatszáz ember, a második, kevéssel később készült felvételen pedig már csak a frissen hantolt gödör látszik. Az áldozatok azonosításához és méltó eltemetéséhez nem volt elég húsz év sem.
Az ENSZ-oltalom alatt álló Srebrenicát július 11-én késő délután elfoglaló szerb csapatok parancsnoka, Ratko Mladics állítólag a következő szavakkal konferálta fel a napokig tartó népirtást: Ünnep lesz ez, amelynek a végén térdünkig ér a vér. Az ígéret sajnos valósággá vált. A szerbek két részre osztották a muzulmán lakosságot, amely a nemzetközi védettség ígérete miatt nem menekült el. A tetterősekre várt a halál. A menekülők után szadista hajtóvadászatot indítottak a szerb szabadcsapatok. Voltak, akikre légelhárító ágyúkkal lőttek.
