galéria megtekintése

Kockás körök

3 komment

Sifter József

A kormány azt teszi, amit a kommunisták: államosít. Államosított vagy államosítani akarja a közműszolgáltatókat, bankokat, magánnyugdíj-befizetéseket, az idegenforgalmat, a BKV-t, az önkormányzatok köznevelési intézményeit stb. Most akarja teljessé tenni az iskolák államosítását, elvenné a települési önkormányzatoktól az oktatásnak helyet adó épületeket a berendezéssel és felszereléssel együtt. Ez nemcsak vagyonvesztést, hanem óriási presztízsveszteséget is jelent az önkormányzatoknak. Kormánypárti polgármesterek, önkormányzati képviselők számára ebben a bukás kockázata is benne van. Az alapítványi és magániskolákra is rátenné a kezét. Így folytatódna, csak az eddigieknél hatékonyabban az önálló gondolkodásról, az önálló véleményalkotásról leszoktatott, újszocialista-habonyista embertípus kinevelése.

Az MNB-botrány kirobbanásáig a közbeszédet a rendszerszintű változást követelő pedagógusok, az ő mozgalmaik tematizálták. Ők most jól érzékelik, hogy a következő hónapokban a menekültellenes kormányzati propaganda feledtetni akarja a közoktatásban uralkodó állapotokat, ezért létérdekük, hogy szorgalmazzák a „szabadság kis köreinek”, a kockás köröknek az elszaporodását, melyek szükség esetén bevethetők lehetnének. A tanév zárásához közeledve – még a június 11-re meghirdetett demonstráció előtt – mérleget kellene vonni, tárgyilagosan megítélni, kritikusnak mondható-e az a tömeg, amely mögöttük áll. Fel kell tenniük a kérdést, és meg is kell válaszolniuk, hogy a közoktatási rendszer alapvető bajainak felismerése vitt ki ötven-hatvanezer embert 2016. március 15-én a Kossuth térre, vagy más típusú társadalmi elégedetlenség is? Véleményem szerint ez utóbbiról van szó. A későbbiekben a ­különböző akciók­ban részt vevő pedagógusok és a velük szolidaritást vállalók száma is lecsökkent. Ennek valódi okát elemezni kell, mert nem lehet „csak” az a válasz, hogy kormányzati ellenszélben került sor ezekre az akciókra.

Az okok között meghatározó lehet, hogy nem történt meg, ami az 1995-ös pedagógusmegmozdulást követően: nem távozott posztjáról az oktatásért is felelős miniszter.

 

Az okok között ott van az is, hogy erőtlen a szakmai érdekvédelem, túl hosszú ideig görgetik maguk előtt a problémákat. A civil szerveződések eltolják maguktól az ellenzéki pártokat attól való félelmükben, hogy rájuk sütik a politizálás bélyegét.

További ok, hogy a pedagógusok értékválasztásában nem szerepel előkelő helyen a függetlenség, az önállóság, a jelentős többség számára könnyebbség, ha megmondják neki, mit kell csinálnia. A napokban megismert kutatási eredmények szerint a pedagógusok közel egynegyedének még az sem okoz különösebb gondot, hogy súlyos hibákkal vannak tele a kísérleti tankönyvek. Ellenkezőleg, abból tanítanának a jövőben is. Valószínűleg közülük kerülnek ki azok, akik nem azt nézik, mi a fontos a gyereknek, hanem azt, hogy mi a fontos a hatalomnak.

Egy jól behatárolható rétegen kívül a társadalom meghatározó többsége számára nem jelenik meg a fontosabb társadalmi problémák között az oktatásügy, hanem a mindennapi életet közvetlenül befolyásoló problémák mögé sorolódik. A kilencvenes évek elején lefolytatott kutatás szerint az oktatás színvonala a 12 felsorolt társadalmi probléma közül csak a kilencedik helyet foglalta el. Ma valószínűleg még hátrébb kerülne, és ennek azok a friss közvélemény-kutatások sem mondanak ellent, melyek szerint a társadalom nagy többsége egyetért a tanárok követeléseivel.

De miként növekedhetne, miként válhatna kritikussá a kritikus pedagógusok mögött álló tömeg? Talán úgy (is), ha a Civil Közoktatási Platform – háttérben a Tanítanék Mozgalommal – bevonva az ellenzéki pártok oktatási szakértőit is bemutatna egy XXI. századi közoktatási koncepciót, s azt társadalmi vitára bocsátaná. Ebben egyértelművé kellene tenni, hogy a mai általános iskola a (segéd)munkaalapú és nem a tudásalapú társadalomra képez, mert hiszen rohamléptekben zajlik a szakképzés lebutítása is. Nem elég felismerni és szűk körben hangoztatni, miért elfogadhatatlanok a kormány által tervezett változtatások a közoktatásban, erről folyamatosan tájékoztatni kell a legszélesebb nyilvánosságot. Világossá kell tenni, hogy a jelenlegi rendszer annyira ­rossz, hogy azt lehetetlen megreformálni. Ki kell kényszeríteni, hogy az oktatásért is felelős miniszter, az oktatási államtitkár, valamint az ő tanácsadóik, szakértőik a nyilvánosság előtt ütköztessék álláspontjaikat a Tanítanék Mozgalom és a CKP képviselőivel. Üzenjenek a kormánynak, hogy ők is megértsék!

A szerző szociológus

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.