Nincs annál felemelőbb, mint amikor az olyannyira hiányolt szolidaritás a szemünk előtt válik kézzelfoghatóvá. Megtanultuk, hogy a rendszeres testedzésen túl vannak különösen kedves, kiemelt sportágak, amelyek még az átlagnál is inkább nemesítenek, ennek köszönhetően egyre nemesebb emberek vesznek minket körül az élet minden területén, kiváltképp futballpályák környékén. Egymás iránti szolidaritásukról példát vehetnénk.
Most éppen attól hangos a sajtó, hogy miközben a Külügyminisztériumból 106 dolgozót elbocsátanak, a miniszter teremfocicsapatából hatan kaptak a közvetlen környezetében állást. Holott szerintem ez nem más, mint annak a bizonyítéka, hogy a futsal olyan készségeket fejleszt, amelyeket másutt elvétve találni, s a tárca új feladatai nem régimódi diplomatákat, hanem futsaltípusú embereket igényelnek.
A külgazdasági és külügyminiszter csapata, a Dunakeszi Kinizsi évek óta kimagaslik a mezőnyből, ezért ne ütközzünk meg azon, hogy a magas hivatal káderutánpótlásában is nagy szerepet játszik. Mivel azonban egyik-másik sporttársnak nincs meg a szükséges végzettsége, átmeneti megoldásokkal kerülik meg a bürokratikus gátakat. B. kolléga a kabinetfőnökség helyett beéri a miniszteri kabinet „működési koordinátora címmel”, így nem áll kormányzati jogviszonyban, és munkaszerződés köti csak a minisztériumhoz.
