galéria megtekintése

Kiszorítva

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 21. számában
jelent meg.


Doros Judit
Népszabadság

Szimbolikus jelentősége is van annak, hogy az utóbbi hónapokban több tucat miskolci roma család letelepedési engedélyt kapott Kanadában. Korábban ugyanis éppen a borsodi megyeszékhelyen üzente meg óriásplakátokkal az észak-amerikai ország, hogy menekültügyi rendszerét megszigorította, s az alaptalan kérelemmel érkezőket igen gyorsan hazaküldi.

Mindezt azért közölték ekkora, plakátra ragasztott nyomatékkal, mert a gyöngyöspatai események után, 2011-ben és 2012-ben többezres magyar menekülthullám öntötte el a nagyvonalú szociális ellátásáról híres jóléti államot. A letelepedési engedélyért folyamodók többsége Miskolc környékéről érkezett.

A szigorítás előtt az elbírálási folyamat akár két évig is eltarthatott, s ez idő alatt a családok számos juttatásra – lakbértámogatásra, segélyre, ingyenes oktatásra – jogosultak voltak. Az ottani hatóságok megítélése szerint sok magyarországi kérelmező esetében leginkább ezen előnyök miatt tűnt vonzónak a kanadai menekültlét. Ahhoz azonban, hogy valakit menekültté nyilvánítsanak, igazolnia kell, hogy hazájában üldözik, s nem kap megfelelő védelmet.

 

A tömegével kivándorolt romák többsége azonban nem tudta bebizonyítani, hogy őt magát etnikai, vallási vagy egyéb okokból érte hátrányos megkülönböztetés, így gyorsított eljárással, negyven-hatvan nap alatt döntöttek sorsukról: visszaküldték őket. A precedensértékű határozatoknak hamar hírük ment, így 2013-ban már csak alig nyolcvanan folyamodtak újabb menekültstátuszért. Tavaly azonban valami megváltozott.

A szigorított eljárás tudatában is tucatnyi család indult el megint, vállalva, hogy repülőjegyre költött, összekuporgatott vagyonukat veszíthetik, ha visszaküldik őket. Miskolciak, a számozott utcák lakói, akiket azért lakoltatnak ki otthonaikból, mert az épülő diósgyőri stadion parkolójának kell a terület. A helyi hatalom szerint méltányos és jogszerű eljárás, ha húsz-huszonöt éve ott élő, napjaikat tisztes szegénységben tengető, többgyerekes családokat, idős embereket egyik napról a másikra az utcára tesznek, mert egy beruházás épp feléjük terjeszkedik.

A politikusok helyesnek vélik, hogy kampánytémává emeljék a nyomortelepek felszámolását, s a kamerák kereszttüzében látványosan lebontsanak néhány házat, ha érdekeik éppen ezt kívánják. Normálisnak tartják, hogy némi lelépési pénzt kínáljanak azoknak, akik „eltakarodnak” a városból, s máshol válnak „szociális problémává”. A kanadai állam szerint azonban ez az eljárás embertelen. Nem adja meg a választás esélyét, kiszolgáltatottá, kisemmizetté tesz embereket pusztán a szegénységük miatt. Hiába vagyunk papíron biztonságos ország, ha nem adunk biztonságot az elesetteknek, ha nem védjük meg őket a lehető legminimálisabb szinten sem.

Az ő menekültstátuszuk a mi szégyenünk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.