A másodfokú bíróság érvénytelennek ítélte azt a szerződést, amelyet az állam földkezelője, a Nemzeti Földalap kötött egy gazdával egy 28 hektáros területre. Mikor a gazda megkötötte a szerződést, nem foglalkozott ugyanis mezőgazdasággal. Ezért nem pályázhatott volna. A bíróság ezzel jogi elégtételt adott a biogazdálkodó Kishantosi Vidékfejlesztő Központnak, amely azért perelt, hogy mondják ki: szabálytalan volt a földpályázat, amellyel kihúzták a lábuk alól a talajt. Kimondták.
Az állam azonban olyan gazdának adta a Bio Suisse minősítésű, ökológiai mintagazdaság földjének egy darabját, amelyet az rögtön lepermetezett, és kukoricát szórt bele. A törvénytelenség felett szemet hunyó állami földkezelőt az a minisztérium felügyeli, amelynek képviselői a fenntarthatóság és az ökológiai gazdálkodás mantráját mormolva büszkélkednek a milánói világkiállítás magyar pavilonjában. De az itthoni valóság szürke zónájában kegyetlenül szétverik azt, amiről reprezentációs körülmények között nagyon szeretnek papolni.
Az álszent társaság némely miniszteriális tagját – akik az Ángyán József elleni bosszúhadjárat keretein belül úgy estek neki Kishantosnak, mint ökör a csalamádénak – nemrég bíróság tiltotta el a hamis beszédtől. A földművelésügyi tárcának papírja van arról, hogy rendszeresen és módszeresen csúsztat, lódít, hadovál. Fazekas Sándor miniszter – akire Petőfit plagizálva nemhogy az országot, de még a kutyámat se bíznám – a kishantosiak kinyíratása folyamán (450 hektár földet tereltek át tőlük az új bérlők kezére) azt találta ígérni, hogy egy 22 hektáros területet megkap a seregélyesi mezőgazdasági szakiskola, hogy – és most tessék megkapaszkodni! – biogazdálkodást folytasson. Aztán persze kiderült, hogy a miniszter csak viccelt, egy velencei bérlőnek adták a földet, aki permetezőgéppel érkezett a környékre, nyilván.
