Lélegezzünk fel, mi már biztonságban vagyunk, talán ideje lenne nemcsak a brüsszeli pénzesőt, hanem ezt is jobban értékelni.
Először a rendszerváltáskor, másodszor az uniós csatlakozáskor hittük azt, hogy a hidegháború, majd a délszláv válság után végre száműztük a fegyveres összecsapásokat Európából. Az EU büszke is magára mint egy XXI. századi szervezetre, amelynek nem szerepel az eszköztárában a fegyverek bevetése. Ehelyett a diplomáciára, a soft powerre esküszik – még ha ebben az esetben nem is ment sokra vele.
De az mégiscsak igaz, hogy aki bent van, az legalább nem lő a másikra. Az ukrán játszma két másik játékosa ezért titokban kineveti a háta mögött az uniót.
Az Egyesült Államok maga sem rest egy kis háborúskodásra, még ha az utóbbi évek kalandjaira nem is lehet nagyon büszke. Irak és Afganisztán szánalmas jelképe annak, hogy mit hoz az erő következményekkel nem számoló alkalmazása. Az oroszok pedig nem bocsátkoznak távoli, kockázatos akciókba, de ismét rutinosan játsszák az érdekszféra-politikát.
Ami az övék, azt nem engedik el, mintha az elmúlt évek nyugati térnyerése csak egy rossz álom lett volna, amelyből most ocsúdnak. Ácsi, ne tovább!
Ez az érdekszféra-politika éled újra a szemünk előtt. Saját katonákat, reguláris hadseregeket egyik nagyhatalom sem vet be ebben a háborúban, az túl kockázatos lenne. Nem üzent hadat egyik fél sem a másiknak, heteken át folyt a verbális kardcsörtetés, miközben a világ civilizált fele azon értetlenkedett, hogy miért nem tesz rendet az ukrán vezetés.
Most eldördültek a lövések, a szemünk előtt zajlik Európa legújabb polgárháborúja. Szomszéd a szomszéd ellen fenekedik, régi sérelmekért vesznek revánsot. Üdv megint a rémisztő XX. században!
Tessék ezután panaszra menni Brüsszelbe, hogy nem hagyják a magyart pálinkát főzni. Vagy nyafogni, hogy túl nagy az eurokraták befolyása és siránkozni, hogy az öreg politikusok unalmas szlogenekben érvelnek az EU mellett az EP-választások lanyha kampányában.
Aztán lehet kicsit keletebbre nézni, látni a pokoli toronyként égő odesszai épületet meg az utcán fekvő fiatal férfiakat, akikből már soha nem lesznek apák, és elgondolkodni azon, hogy milyen jó dolgunk van. Még mindig uncsi lózungnak tűnik, hogy az unió a béke záloga Európában?
Aki nem hiszi, menjen Ukrajnába.
