galéria megtekintése

Kis-nagy ország

1 komment

Kovács Zoltán

A magyar futballválogatott tíz napja fejezte be Európa-bajnoki szereplését, vagyis a torna félidejében. A mérleg: egy győzelem, egy vereség, két döntetlen, negatív gólkülönbség. A csoportból a várakozásokat felülmúlva továbbjutottunk, első egyenes kieséses meccsünket a várakozásnak megfelelően elbuktuk, a negyeddöntőkig a legnagyobb különbségűnek számító négygólos vereséggel. A múlt hét hétfőjén, délután 3 óra körül gördült a csapatot hazaszállító gép a reptér betonjára. Érkeztüket ünnepi vízsugárral köszöntötték, majd valamennyi csapattagot a Hősök terére szállították, ahol már lelkes tömeg várta őket.

Nem akarok semmiféle szakmai elemzésbe bocsátkozni, a csapat a továbbjutással teljesítette a célt, azzal pedig, hogy csoportelső lett, túlteljesített. Erre pedig már lehetett pakolni egy kis közhangulat-javítást, ami úgy szólt, hogy kis ország nagy sikeréről van szó. (A politikai színezetű nemzetkovácsolásról nem ejtenék szót.)

A kis ország nagy sikere elégnek mutatkozott és igen stabilnak – egészen a vízsugaras érkezés esti meccséig, akkor ugyanis a még kisebb Izland kiejtette a Belgiumnál meg sokkal nagyobb futballhatalmat, Angliát. Ettől a meccstől kezdve Izland játszotta azt a szerepet, amit mi néhány órán keresztül, pontosabban játszhatta volna, ha akarja. De nem akarta. Amikor az izlandi csapat kapitánya örömittasan nyilatkozott a televízióban, végignézett az ünneplő tömegen, és azt mondta: „Ez fantasztikus, de nem nyertünk még semmit."

 

Azóta ráadásul már nem is Izland játssza a kiscsapat szerepét, hanem Wales, ők már négy között vannak. Mit mondhatnának ők?

Például, minden további nélkül előjöhetnének azzal, amivel mi is, hogy ugyanis kis csapat létükre milyen messze jutottak. Ami különben mennyire igaz, de nem hallottam ilyet. Aztán, hogy megelőzték a brit szigetek összes csapatát, hiszen Skócia ki sem jutott, Írország, Észak-Íroszág és Anglia pedig már kiesett. Nem hallottam ilyet, más kérdés, hogy egy walesi futballistának nincs nagyobb álma, minthogy hazája válogatottjával legyőzze Angliát. Amikor a csapatkapitányt, Bale-t megkérdezte a riporter, hogy mi a legnagyobb értéke ennek a sikeres Európa-bajnoki szereplésnek, azt válaszolta, „az, hogy mostantól Wales képviseli az egész brit labdarúgást."

Nem bonyolult válasz, meg talán nem is nagy ügy az egész, de attól, hogy nincs benne kis ország, nagy ország, nincsenek benne a történelem keservei, meg az elszenvedett balsors, az ember újra kedvet kap az amúgy indokolatlanul hosszú tornához.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.