A sajtóban régóta panaszkodnak, hogy a tartalom-előállítóktól olyan szolgáltatások szívják el a reklámpénzeket, amelyek maguk nem termelnek értéket, viszont saját felületükre emelik át mások minőségi kínálatát. A valódi problémát a kis halak számára egyre inkább a bálnák automatizált hirdetési felületei jelentik.
|
A Google elszívja a nemzeti piacokról a pénz jelentős részét
Steve Marcus / Reuters |
A Google a legkisebb tartalmat előállítónak is bevételt ígér az adott honlapon nehezen kikerülhető szabad felületért cserébe. Ide tölti fel az amerikai cég a felhasználó internetes szokásaiból kiszámított érdeklődési körének megfelelő reklámot. Az ajánlatot nehéz visszautasítani, hiszen a Google mindent intéz, és a bevételből származó részesedést pontosan utalja. A tartalomszolgáltatónak nem kell ügynökségeken át reklámbevételt szereznie, szakértő kollégát foglalkoztatnia, ügyintéznie, jutalékot fizetnie.
Hol itt a hiba? Az egyedül megélni próbáló tartalom-előállító és a Google számára az üzlet kölcsönös, de a helyi piacok minden más szereplőjét megfojtja. Az ügynökségek visszaépülésével lassan a know-how is kopik, ezzel pedig a sajtó kitettsége csak tovább nő a csillapíthatatlan étvággyal rendelkező óriásokkal szemben. A magyar nyilvánosság számára oly fontos minőségi tartalomból származó hirdetési bevétel egyre gyakrabban landol a Google számláján.
Legyen az amerikai cég számos társadalmi felelősségről árulkodó intézkedése szimpatikus, nekünk mégis fontosabb, hogy a magyar sajtó megélhetésével a negyedik hatalmi ágnak tartott média valamit betölthessen hangzatos és tényleg fontos küldetéseiből. És ne épp azt a falatot vegyék el, amelyet véletlenül nem politikai jutalomként vagy büntetésként ítélnek meg a hatalomban lévők.
Az állami beavatkozásra és a nemzeti termék védelmére az Orbán-kormánynál is jobban építő francia felfogás azt diktálná: adózzanak a nemzetközi óriások, és a bevételből könnyítsük meg a hazai médiavállalkozások érvényesülését a piacon. Budapesten azonban utóbbi egyáltalán nem cél. Sőt, a reklámadó belföldre szóló és elfogadhatatlan része az ellenkezőjét célozza.
Ha nem tetszene az etatista megoldási mód, van másik. A Telegraaf ernyője alatt megmutatták a hollandok, hogyan kell konkurenciát teremteni a Google-nak: ki kell építeni a saját automatizált reklámértékesítési modellt. Ehhez kell egy-egy ország tartalom-előállítóinak minél szélesebb összefogása, hogy a hirdetőknek kínált csomagjuk versenyképes legyen. Kell még ügynökségi szakértelem, technológiai finesz.
A hollandoknál, cseheknél és dánoknál olyan vállalkozásokat sikerült felépíteni, amelyek az összes nemzeti tartalomelőállító-kapacitásnak a 70 százalékát egyesítik. Nem működik egymás iránti bizalom, együttműködés és tisztességes elszámolás nélkül, de közösen ki tudnak harapni a Google tortájából egy jókora adagot. Ami jár is nekik. A bevételt aztán minőségi tartalomra lehet költeni.
A helyzet az, hogy L. Simonnak lehet igaza, de a segítségére nincs szükség.
