Sok a félrevezető hír a Brexitről. Például az, amely szerint már a szlovákok is népszavaznának az EU-ból való kilépésről. Nem a szlovákok (így általában) akarnak népszavazást, hanem a szlovák neonácik pártja. (Szlovákia sokat nyert a tagsággal, talán legtöbbet a térségben.) Érdemes megnézni, kik is azok, akik lelkesülve a brit EU-tagadók győzelmén, maguk is a népükhöz fordulnának: szakítson már végre az Európa-projekttel.
Az egyik ilyen kezdeményezés állítólag Geert Wilders holland politikus Szabadság pártjától ered, a másik a francia Marine Le Pen Nemzeti Frontjától. Szavaznának a svéd és finn szélsőjobboldaliak, valamint a hasonló eszmeiségű, náci gyökerekkel is ellátott osztrák Szabadságpárt. E pártokat alig köti össze valami. Talán csak az, hogy hevesen ellenzik a bevándorlást, és az iszlám jelenlétét Nyugat-Európában. Erre a legjobb példa Wilders, aki karrierjét jelentős mértékben az iszlámellenességre építette. A hollandok, akik büszkék népük toleranciájára, a befogadás tradíciójára, nehezen tűrik el, hogy sok muzulmán ezen erényeket nem osztja. Sőt a bevándorlók újabb nemzedékei megvetik a XXI. századi morál szerint élő németalföldieket, erkölcstelennek tartja őket.
A hollandokhoz hasonló kikívánkozók szinte mindenütt vannak, miközben a befogadás és integráció példái számosabbak. Ezzel együtt az említett nacionalista, adott esetben neonáci pártok a bevándorlás ürügyén követelik az EU-ból való kiválást. Nincs itt racionális számvetés. Van viszont demagógia. Ahogy a londoni lengyel klubra rágraffitizték, hogy elég a „lengyel zajból", miközben aligha gondolták végig, ki fogja megjavítani a lefolyót, ha hazakergetik a lengyel vízvezeték-szerelőt. És ki ápolja a nagypapát, ha kiteszik a magyar gondozó szűrét. A török gyárimunkások vagy éppen futballisták hiányáról nem is beszélve. Az EU-ellenes szélsőjobbot más érdekli: a társadalom szélére szorult rétegekre támaszkodva akar hatalomra jutni, kihasználva a félelmeket és féltékenységeket.
