Lemondásra akarja felszólítani a miniszterelnököt Vona Gábor. Nincs egyedül ezzel az országban. Az ilyesmit azonban alaposan elő kell készíteni, a vakvilágba küldött „Mondjon le!” csupán bekiabálás a pálya széléről. Annál meglepőbb, hogy a Jobbik éppen a kvótanépszavazás kapcsán próbálkozik, amikor a szavazatok túlnyomó többsége várhatóan Orbán álláspontját támogatja majd.
Bár manapság csak fanyar iróniával lehet közjogi kritériumokra hivatkozni, a népszavazásra vonatkozik néhány nehezen megkerülhető szabály. A kormány kockázatot vállalt azzal, hogy nem csupán egy „konzultációs” többség felmutatását, hanem a többség egy bizonyos szintjének elérését tűzte ki célul. Ha a választásra jogosultak több mint fele elmegy voksolni, a kormány megerősíti hazai és európai pozícióját. A széttagolt ellenzék pedig demoralizáló vereséget szenved, hiszen nagy eséllyel nemmel szavaz az ő támogatóik egy része is. Az ellenzéki kampányok pártpolitikai tétje az, vissza tudják-e szerezni a kontrollt saját híveik minél nagyobb része felett a kvótahisztéria közepette.
Orbán a népszavazási kampánnyal megakadályozta, hogy a Jobbik az övénél is keményebb befogadás-ellenességet hirdethessen. Inkább elrántotta a politizálás centrumát radikális irányba, éppen akkor, amikor a Jobbik – tartsunk bármit e kísérletről – módosítani akar radikális karakterén.
