galéria megtekintése

Kihívást keresve

5 komment

Lakner Zoltán

Lemondásra akarja ­felszólítani a miniszterelnököt Vona Gábor. Nincs egyedül ezzel az országban. Az ilyesmit azonban alaposan elő kell készíteni, a vakvilágba küldött „Mondjon le!” csupán bekiabálás a pálya széléről. Annál meglepőbb, hogy a Jobbik éppen a kvótanépszavazás kapcsán próbálkozik, amikor a szavazatok túlnyomó többsége várhatóan Orbán álláspontját támogatja majd.

Bár manapság csak fanyar iróniá­val lehet közjogi kritériumokra hivatkozni, a népszavazásra vonatkozik néhány nehezen megkerülhető szabály. A kormány kockázatot vállalt azzal, hogy nem csupán egy „konzultációs” többség felmutatását, hanem a többség egy bizonyos szintjének elérését tűzte ki célul. Ha a választásra jogosultak több mint fele elmegy voksolni, a kormány megerősíti hazai és európai pozícióját. A széttagolt ellenzék pedig demoralizáló vereséget szenved, hiszen nagy eséllyel nemmel szavaz az ő támogatóik egy része is. Az ellenzéki kampányok pártpolitikai tétje az, vissza tudják-e szerezni a kontrollt saját híveik minél nagyobb része felett a kvótahisztéria közepette.

Orbán a népszavazási kampánnyal megakadályozta, hogy a Jobbik az övénél is keményebb befogadás-ellenességet hirdethessen. Inkább elrántotta a politizálás centrumát radikális irányba, éppen akkor, amikor a Jobbik – tartsunk bármit e kísérletről – módosítani akar radikális karakterén.

 

A Jobbik elnöke a kampány utolsó heteiben pontosan azt veti Orbán szemére, hogy túl messzire ment. Vona követői maguk is menekült- (és sok minden egyéb-) ellenesek, minden körülmények között megakadályoznák a befogadást. A népszavazási „nem” tehát kifejezi a jobbikosok véleményét, de egyúttal hosszadalmas, költséges és bonyolult eljárás ahhoz képest, hogy a Fidesz és a Jobbik közösen módosíthatta volna az alaptörvényt.

Máris előttünk áll Vona érvelése: Orbán hatalmi okból rizikót vállalt az egyszerűbb megoldás helyett. Ha nem jön be, távoznia kell, mert egy érvénytelen népszavazás a kvóta EU-n belüli (igencsak fogyatkozó számú) híveinek nyújt hivatkozási alapot.

Túlzás lenne állítani, hogy ezzel a Jobbik megfordította a kampány menetét, mégis, láthatóan készül a népszavazás lehetséges eredményeire. Ha a referendum érvényes, akkor a Jobbik véleménye is érvényesül, ellenben a párt háttérben marad a diadalmas Fidesz mögött. Amennyiben a voksolás érvénytelen, a Jobbik azt mondhatja: Orbán elszúrta. Miután egy pártról beszélünk, nehéz azt képzelni, hogy a Jobbik ne próbálná előidézni a számára kedvező eredményt. Pusztán azzal, ha nem mobilizálja teljes erővel támogatóit október 2-án, hozzájárulhat annak a helyzetnek a kialakulásához, amelyben Vona megtámadhatja Orbánt. Kóstolgatni már el is kezdte azzal, hogy vitára hívta ki.

Vona az elrugaszkodási pont keresésének időszakában váratlan „lehetőségeket” kapott ahhoz, hogy építse magát. A róla szóló, korántsem ellenséges hangvételű portréműsor rokonszenvet kelthet iránta, habár egy sok szempontból bizonytalan politikus képét is a nyilvánosság elé tárta. Az olasz paparazzók felbukkanása pedig egy üldözött vezér, a komoly ellenfél pozíciójába segítheti Vonát. Hát még, ha lemondásra szólítja fel Orbánt.

Egy fajsúlyos felszólítás gyengítheti Orbán vezetői nimbuszát, még ha valószínűtlen is, hogy ennek hatására nyomban távozna a miniszterelnöki posztról. A Jobbik esetleges momentuma viszont kihívás lenne a baloldali és liberális ellenzék pártjai számára, amelyeknek érdekük és felelősségük, hogy megakadályozzák a Jobbik elmozdulását a váltópárti pozíció felé.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.