galéria megtekintése

Kihívás

7 komment


Hargitai Miklós

Magyarországon 2016. március 15-én egyetlen ünnepi szónoklat hangzott el, és azt nem Orbán Viktor mondta. Egyetlen ember beszélt a jövőről és azokról a problémákról, amelyeket meg kell oldanunk, ha hosszú távon tervezünk magunkkal, egymással és a Kárpát-medencei jelenléttel. A magyar miniszterelnök ezekről a sorskérdésekről szót sem ejtett. Nem beszélt arról, hogy a magyar iskola ma esélyteremtés helyett a kasztok és az uralmi viszonyok újratermelésével foglalkozik. Nem említette, hogy egy éve szabadságharc zajlik nálunk, és hogy ezt a küzdelmet megalázott, állami eszközökkel félelemben és nyomorban tartott egészségügyi dolgozók, pedagógusok, közalkalmazottak vívják azért, hogy a reménytelen fizetésük és a méltatlan munkakörülményeik ellenére továbbra is taníthassanak, gyógyíthassanak és szolgálhassanak minket. Nem szólt róla, hogy a harcban a kormány az ellenfél; hogy nem apró hibákról van szó, hanem rossz és kártékony politikákról, amelyeket nem lehet megreformálni, mert egyetlen ország sem jutott még egyről a kettőre a saját humán szektorainak a kizsigerelésével. És még csak nem is célzott rá, hogy mindenki, akinek értelmes céljai vannak itthon, kénytelen a kormánnyal szemben, a kormányzati akaratnak ellenszegülve dolgozni.

A miniszterelnök – mint az összes kiöregedett és a hatalomba belefáradt forradalmár Kádártól Castróig – azzal a mesével ünnepelt, hogy kardunk nincs ugyan, és nem is lesz, de azért a lánc is szépen csillog. Az egész migránsozás-brüsszelezés-ellenzéki parazitázás mögött az a lényegi állítás volt, hogy érjük be ezzel a csíramentesített demokráciával, ne vágyjunk az európai szabadságjogokra, valódi ellenzéki jogosítványokra és néphatalomra – cserébe majd megvéd minket az egyetlen létező veszélytől, ami békés mindennapjainkat fenyegeti: a bevándorlástól.

Hogy ez március 15-i üzenetnek mennyire karcsú, azt pontosan jelzi, hogy már a tapsoncokat is Lengyelországból kellett szállítani hozzá. Nincs kizárva, hogy még egy darabig fönt lehet tartani a migránsok nélküli migrációs hisztériát, de hogy ennek a tematikának még a felcsúti kisvasúthoz képest is mérsékelt a lelkesítő ereje, azt a kormányfő abszolút autentikus forrásból, közvetlenül a híveitől tudhatta meg tegnap.

 

Pukli István, az ünnep igazi szónoka pedig keményebb kihívást intézett Orbánhoz, mint az LMP emlékezetes parlamenti láncolása óta bárki. A parancsoláshoz szokott hatalom nem tud mit kezdeni az engedetlenekkel (ahogy akkoriban mondták: „a kétharmad csak tőled fél"). És az a miniszterelnök, akit egy sokszorosan meghurcolt, az Orbán-rendszerben amúgy is a hatalom rövid pórázára kötött pedagógus – több tízezernyi demonstrálóval körülvéve, az igaza biztos tudatában – a parlament lépcsőjén, az ellenfél hazai pályáján mer nevetségessé tenni és megfenyegetni, többé nem egy ország teljhatalmú ura, csak egy varázsát vesztett politikai mágus, akinek az összes trükkjét ismerjük már.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.