Magyarországon 2016. március 15-én egyetlen ünnepi szónoklat hangzott el, és azt nem Orbán Viktor mondta. Egyetlen ember beszélt a jövőről és azokról a problémákról, amelyeket meg kell oldanunk, ha hosszú távon tervezünk magunkkal, egymással és a Kárpát-medencei jelenléttel. A magyar miniszterelnök ezekről a sorskérdésekről szót sem ejtett. Nem beszélt arról, hogy a magyar iskola ma esélyteremtés helyett a kasztok és az uralmi viszonyok újratermelésével foglalkozik. Nem említette, hogy egy éve szabadságharc zajlik nálunk, és hogy ezt a küzdelmet megalázott, állami eszközökkel félelemben és nyomorban tartott egészségügyi dolgozók, pedagógusok, közalkalmazottak vívják azért, hogy a reménytelen fizetésük és a méltatlan munkakörülményeik ellenére továbbra is taníthassanak, gyógyíthassanak és szolgálhassanak minket. Nem szólt róla, hogy a harcban a kormány az ellenfél; hogy nem apró hibákról van szó, hanem rossz és kártékony politikákról, amelyeket nem lehet megreformálni, mert egyetlen ország sem jutott még egyről a kettőre a saját humán szektorainak a kizsigerelésével. És még csak nem is célzott rá, hogy mindenki, akinek értelmes céljai vannak itthon, kénytelen a kormánnyal szemben, a kormányzati akaratnak ellenszegülve dolgozni.
A miniszterelnök – mint az összes kiöregedett és a hatalomba belefáradt forradalmár Kádártól Castróig – azzal a mesével ünnepelt, hogy kardunk nincs ugyan, és nem is lesz, de azért a lánc is szépen csillog. Az egész migránsozás-brüsszelezés-ellenzéki parazitázás mögött az a lényegi állítás volt, hogy érjük be ezzel a csíramentesített demokráciával, ne vágyjunk az európai szabadságjogokra, valódi ellenzéki jogosítványokra és néphatalomra – cserébe majd megvéd minket az egyetlen létező veszélytől, ami békés mindennapjainkat fenyegeti: a bevándorlástól.
Hogy ez március 15-i üzenetnek mennyire karcsú, azt pontosan jelzi, hogy már a tapsoncokat is Lengyelországból kellett szállítani hozzá. Nincs kizárva, hogy még egy darabig fönt lehet tartani a migránsok nélküli migrációs hisztériát, de hogy ennek a tematikának még a felcsúti kisvasúthoz képest is mérsékelt a lelkesítő ereje, azt a kormányfő abszolút autentikus forrásból, közvetlenül a híveitől tudhatta meg tegnap.
