Még félmilliárd forint is a ködbe veszhetett. Azt követően, hogy a jegybank a további csalásokat és a bizonyítékok eltüntetését megakadályozandó biztosokat rendelt ki a Buda-Cash Brókerházhoz. Lehet, hogy ez az összeg eltörpül amellett, amennyit a tulajdonosok eltüntettek, hiszen a csalás mértékét annak idején az MNB százmilliárd forintra tette.
De ez nem csökkenti az MNB felelősségét azért, amit a jegybank és megbízott felszámolója művel. E kettő voltaképpen maga az állam, tehát most a magyar állam nem tud elszámolni ezzel a pénzzel. Sőt az MNB válaszolni sem hajlandó, mintha egyáltalán nem érdekelné az egész sztori. Mert nagyon úgy tűnik, nemcsak az érdektelen számára, mit művelt a kirendelt biztos, hanem az egész brókerbotrány. A befektetők, akik joggal várták, hogy az állam megfelelő módon kezeli a Buda-Cash bedőlését, csak nézik, ahogy tovább sorvad a vagyonuk.
A megtakarításukhoz nem jutnak hozzá, cserébe némi kincstárjegy eltűnik, s ami megmaradna, azt nincs, aki kezelné. Csigalassúsággal kezelik az ügyeiket, fogy a reményük, hogy végre visszakapják azt, amit valami csoda folytán nem nyúlt le a Buda-Cash. Lehet, hogy évek múlva sorra kerül közülük az utolsó is. Aki majd kap egy szép kövér semmit. És a kifosztott mindezt részben annak a szervezetnek köszönheti, amely azért van, hogy őt ne verhessék át büntetlenül. Ez sokkal nagyobb botrány annál, mint hogy néhány csaló évekig az orránál fogva vezette az ügyfeleket és a felügyeletet.
