Arra azért kíváncsi vagyok, a hajdúsági görög katolikusok részesülnek-e majd a kormány gáláns újévi ajándékából. Megérdemlik, hiszen ők például Balog humánminiszterrel vállt vállnak vetve küzdöttek a szegregált oktatás mintaintézményévé vált Huszár-telepi iskoláért. Míg a miniszter húzta a prímet, a püspök szorgosan kontrázott a bíróságon – igazán nem rajtuk múlt, hogy ott és akkor nem sikerült bebizonyítani: a rossz, balliberális kirekesztés mellett létezik jó, keresztény-nemzeti szegregáció is.
Ezek után joggal remélhető, hogy amikor váratlan pénzeső hullik az egyházi iskolákra, azoknak is jusson belőle, akik a frontvonalban harcolnak a kormány céljaiért. Márpedig ha valami, akkor ez a pénzcsap igazán meglepetésszerűen nyílt meg a karácsony előtti napon. Úgy történhetett, mint a régi jó impexeknél, amikor a vezér évzáráskor talált valamennyi pénzt a kasszában, és gyorsan szalajtott valakit géppapírért meg gemkapocsért,mert amit nem költünk el még az idén, azt elvonja a minisztérium. Csak épp a magyar kormány kereken kétmilliárdot kotort elő a bugyellárisból. És mi más juthatott volna eszébe, mint hogy „az egyházak köznevelési feladatainak támogatására” fordítsa, december 23-i kiírással, 31-i lezárással. Aztán, gondolom, kíváncsian lesték a postát, vajon ki jelentkezik és milyen projektjavaslattal.
Na jó, ne tettessük magunkat hülyének, mi is pontosan tudjuk, miről van szó. A pályázat kiírása és a benne megszabott feltételek – támogatásban csak olyan egyház reménykedhet, amely legalább huszonöt intézményt tart fönn – világosan mutatják, hogy a pénzesőt kifejezetten az oktatásban már komoly pozíciókat szerzett történelmi egyházak feje fölé igyekeztek kormányozni. Mégpedig úgy, hogy a cél mindenki számára a lehető legvilágosabb legyen.
