Miként szorulhat pillanatok alatt egy mintaország Európa perifériájára? Úgy, ahogy azt a lengyel nacionalista jobboldal alig pár hónap alatt bemutatta. Alaposan felülmúlták ebben példaképüket, az orbáni Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Az Európai Parlament erről szóló keddi határozata nem kötelező érvényű.
Felszólítás, ajánlás, véleménynyilvánítás. Ilyeneket Magyarországgal kapcsolatban is kiadtak – a parlament és más európai intézmények is. A lengyeleknek az a pechjük, hogy a Jaroslaw Kaczynski vezérelte kormánypárt nem az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) frakciójában ül, hanem a brit konzervatívokkal és a cseh jobboldallal alkot közös klubot. Így nem részesültek az ENP azon nyögvenyelős védelmében, amelyet Orbán megkap. Kaczynskinek nem falaztak, sőt az az érzésem, hogy azért vállalkoztak arra, hogy a szocialistákkal együtt megszövegezzék a lengyel jobboldali kormányzást elítélő dokumentumot, hogy kicsit könnyebben tudjanak a tükörbe nézni.
A határozat arra szólít fel, hogy Lengyelország térjen vissza a jogállamiság normáihoz, állítsa vissza a fékek és ellensúlyok rendszerét. Helyezze vissza jogaiba az alkotmánybíróságot, fogadja el annak azt az ítéletét is, amely alkotmányellenesnek minősítette az AB harcképtelenné tételét. Arra is felszólítottak, hogy kövessék a Velencei Bizottság ajánlásait, amelyek az alkotmányosság betartására szólítanak fel.
