Nagyon hideg van, és ha hihetünk az előrejelzéseknek, még hidegebb napok és éjjelek köszöntenek ránk. Csikorog minden. A buszok, ahogy elindulnak, szinte reccsennek, már ha sikerül elindulniuk, mert öregek, és éjjelente lefagynak a rendszereik, pláne, ha azokat nem tartják karban. És ami a BKV jelenlegi állapotát illeti, a jelek arra utalnak, sikerült annyi pénzt kilopni belőle, hogy a megfelelő karbantartásra és a járművek cseréjére már nem futja.

Kimaradnak a járatok, lefagynak a rendszerek.

A hideg tisztító, mondják, egészséges is lehet, jól jön például így, járvány idején, mert pusztítja a vírusokat, így a járványoknak kisebb az esélyük a terjedésre. De a hideg olykor érintkezik a védtelen emberi testtel is. Ilyenkor égési sebekhez hasonlatos hólyagok képződnek, majd a megtámadott testrész üszkösödhet is. A fagy szétmarja a testet. Nem tesz jót az idegrendszernek sem: izgatottság, majd levertség, nehézkesség, álmosság jár vele. Aztán az elfásult alvás, amelyből – megesik – nincs ébredés.

Becslések szerint csak a fővárosban tízezerre tehető azoknak a száma, akik az utcán élnek. Vannak, akik aluljárókban húzzák meg magukat, amíg ki nem lökik őket onnan, van, aki erdőkben, tákolt rongysátorban keres menedéket.

Az állam által fenntartott hajlékokba még a hideg ellenére sem szívesen mennek, mert ott a náluk erősebb kiszolgáltatottak az urak, akik kényük-kedvük szerint bánnak (el) velük. Vagy mert, ha bemennek, el kellene válniuk attól, akit a társuknak nevezhetnek ebben az életben, mert ez az élet az övék, az egyedül sajátjuk, így hát ragaszkodnak hozzá.

A hideg megtámadja az idegrendszert. És szétmarja a csöveket, amelyek lefagynak, mert kikapcsolták a gázt. Becslések szerint kétezer otthonban van vezeték, de nincs fűtés, mert nincs rá pénz. Dermesztőek azok a pillanatok, amikor megjelenik a szolgáltató embere.

Ha több tízezer a hajlék nélkül élő, akkor menynyien vannak azok, akiknek jut fedél, de nincs, aki rájuk nézne, ételt-italt vinne nekik, nincs, aki besegítene a gázszámlába? Hány idős ember szorul be az egykori tágas polgári otthonaiba, és vajon melyiküktől próbálják potom áron megszerezni ügyeskedő önkormányzati alkalmazottak a lakásukat, hogy átjátszhassák majd a befektetőnek, aki egy újabb irodaházat húzna föl?

Mert ahol lefagy egy rendszer, ott mindig létrejön egy másik. És lesznek, akik bent maradnak abban a régiben, akiknek ebben az újban nem jut hely. A fagytól hólyagosodnak és üszkösödnek. Rendszeridegenek.

Csikorgóan hideg napok jönnek. És vészesen több a rendszeridegen. Reszel a busz hangja az induláskor, a hajlék nélkül élők saját testmelegükkel óvják a másikat, akinél nincs gáz, megpróbál árammal fűteni, ha nem megy, gyertyát gyújt. Rendszer ide vagy oda, az ember már csak olyan, hogy túl akarja élni, amit lehet, amíg csak bele nem zuhan a fásult alvásba. Ilyen az a fagyos rendszer, amit eminnen sem kellene fásultan szemlélni, már csak azért sem, mert a rendszerek előbb-utóbb lefagynak. Nem tudni, hogy ki melyikbe kerül végül.

Kapcsolódó cikkek: Leállhat a mohácsi komp | Kis enyhülés jön némi hóval, de az éjjel még megfagyunk | Kihűlt és meghalt, apját ápolják | Nyugaton ismét havazni fog | Eddig huszonnégyen haltak meg kihűlés miatt