galéria megtekintése

Ki hülyít kit?

12 komment

Ferge Zsuzsa

A szegénységnek nincs semmilyen egységes vagy abszolút meghatározása. Arra a gyakori kérdésre, hogy „tessék már pontosan megmondani, mekkora a szegénység", az a helyes válasz, hogy „attól függ". Attól, mit akarok tudni. Hányan élnek valamilyen tételesen kiszámított minimum alatt? Hányan élnek az átlag kétharmada, fele, negyede alatt? Hány gyerek fekszik le esténként éhesen? Hány gyerek nem fejlődik megfelelően? Hány embernek (családnak) túl alacsony a jövedelme, túl kevés a forrása ahhoz, hogy „szégyen nélkül" éljen, ahogy 200 éve Adam Smith mondta? Hogy a társadalomban „szokásos módon" élhessen, azaz ne rekesztődjön ki sok mindenből, ahogy Peter Townsend 50 éve mondta? Hogy „szükségleteit megfelelő szinten elégíthesse ki ahhoz, hogy méltóságban éljen", ahogy az Európai Bizottság mondja ma?

Révész Sándor (Koldus? Szegény? április 21.) úgy gondolja, hogy a „létminimum", ami alatt Magyarországon 3-4 millió ember él, szubjektív és értelmezhetetlen. Ezzel szemben, mondja, „a bevett euró­pai módszer viszont objektív és kikezdhetetlen. Akinek a jövedelme a mediánjövedelemtől legalább 40 százalékkal elmarad, a létminimum alatt él. (A mediánjövedelem az, amelynél ugyanannyian keresnek többet, mint kevesebbet.)"

Ebben az állításban szinte csak tévedések és pontatlanságok vannak. Az „európai módszer" nem objektív, hiszen többéves vita után kötötték meg azt a kompromisszumot, hogy a mediánjövedelem 60 százaléka legyen egy szegénységi küszöb. Lehetett volna 40, 50 vagy 75 is. Szó nincs arról, hogy a mediánjövedelem az lenne, „amelynél ugyanannyian keresnek többet, mint kevesebbet". A kereset csak a jövedelmek egy része. Az EU-számításokban az összes – adózás utáni – jövedelem a számítási alap, amiben a profittól a nyugdíjakon át a segélyig minden benne szeretne lenni, de persze minden csak országonként változó pontatlansággal kerül bele. Hogy a család összes jövedelméből hogyan számítanak mediánt, az megint „attól függ". Néhány évtizede az összes családtag számával osztottak, egy főre jutó jövedelemmel számoltak. Aztán elkezdték figyelembe venni, hogy a nagyobb háztartásokban három embernek nem kell háromszor annyi jövedelem, hogy a család ne legyen szegény. De hogy mennyiszer kell több? A mai módszer vitatott és kikezdhető. Az első felnőtt egynek számít minden módszerben. Ám, mondjuk az első gyerek a magyar számításokban sokáig 0,65-nek számított, a most alkalmazott OECD2-skálában meg 0,3-nak. Ezt a gazdag országokra kitalált skálát Magyarországon mindenki abszurdnak tartja, jó perceiben még a KSH is. Most ezzel számol „létminimumot".

 

Aki a 60 százalékos küszöb alatt él, azt európai közmegegyezéssel „szegénynek" mondják. Ennek azonban inkább az egyenlőtlenségekhez, mint a létminimumhoz van köze. Havasi Éva 2015-ben számolta ki az Eurostat adataiból, hogy pél­dául Luxemburg vagy Anglia fenti szegénységi arányai a magyarnál kicsit nagyobbak, de az a küszöb, ami alatt valaki szegénynek számít, a miénk­nél 4-5-ször magasabb.

A létminimumot európaiul minimum jövedelmi szintnek mondják (Minimum Income Standard, MIS). Az EU évek óta szeretné, ha ezt mindenütt tisztességesen kiszámolnák – közmegegyezéssel, a szükségletek „megfelelő" szintjéhez igazítva, úgy, hogy lehetővé tegye a társadalmi részvételt és a méltósággal élést. Meg még azt is szeretné, ha egy ilyen minimumhoz kapcsolnák a társadalmi ellátásokat. Ám ettől sok ország messze van. Arról, hogy melyik milyen messze, 2016 márciusában jelentettek meg egy európai jelentést. Dánia vagy Norvégia olyan ország, ahol (majdnem) minden rendben van a minimálbértől a munkanélküli ellátásokig, és addig, hogy szinte mindenki kapjon ellátást. Magyarország meg azon kevesek között van, amelyekben még hivatalos szociális minimum sincs, melynek elérését a politika meg akarná célozni; amelyekben százezrek maradnak ki mindenből, s ahol a segélyek egy alacsonyra becsült minimumjövedelem felét-harmadát sem érik el.

A KSH most ahhoz nyújt segítséget, hogy ilyen politikai cél ne is legyen. Az új létminimum-számítást úgy nevezik, hogy „policy-oriented". Azt nem árulja el a jelentés, hogy ezen mit értenek. De mást nem jelenthet, mint hogy a kormányzati politika számára akar alapot adni ahhoz, hogy milyen szintű szociális ellátások kellenének. Ha a szakpolitika ezt figyelembe venné, akkor lehet, hogy a mainál még mindig magasabbak lennének az ellátások, de még akkor is csak a szegénységet tennék örökletessé. Az új élelmiszerkosár ugyanis a régi napi 2800 helyett 1800 kalória tápanyagszükséglettel számol egy felnőtt ember esetén, a gyerekeknél meg nyilván ennél kevesebbel. Ez az úgynevezett „alapanyagcseréhez" elég, vagyis ahhoz, hogy az ember teljes mozdulatlanságban („teljes fizikai és szellemi nyugalmi állapotban") létezzen. Ha kétszer lehajol, már nem elég. A fejlődő gyerekekről nem is beszélve.

Ha az emberek félreértik a statisztikát, akkor nem megváltoztatni kell, hanem jobban elmagyarázni, hogy mi a létminimum, pontosabban a minimálisan szükséges jövedelem ahhoz, hogy a társadalom tagjai ne csak ne éhezzenek, hanem szégyen nélkül, méltósággal éljenek és a társadalom ne szakadjon szét. És azt is hozzá kell tenni, hogy ez a szint nem a mélyszegénység küszöbe, ami alatt épp csak vegetálni lehet, folyamatos szellemi és fizikai nyomorúságban. Ha jól értjük, akkor a KSH új létminimuma az épp csak vegetálás szintjét tenné a kormányzati politika alapjává. A gyerekeknél is. Elődeik nem így gondolták.

Viszontválasz

Nem írtam, hogy a létminimumszámítás eddigi módja szubjektív és értelmezhetetlen, azt írtam, hogy egyáltalán nem baj, ha ezt a számítást folytatják, hogy összehasonlítható adatokat szolgáltatnak, csak az a baj, ha politikusok és szakszervezeti vezetők azt hazudják, hogy az ország majd fele nyomorgó koldus, mert ez nem igaz. Azt valóban írtam, hogy az Európában bevett módszer objektív és kikezdhetetlen. Ezt visszavonom, Ferge Zsuzsa meggyőzött, hogy nem az. Az sem az. Mondandóm lényege az volt, hogy a zöm helyzete csak az országéval együtt tud, ha tud, javulni. Az ország harmadát-felét nem lehet „válságkezelni", nincs az a pénz, nincs az a módszer. Ebben bizonyára egyetértünk, mint ahogy az alanyi jogon járó alapjövedelem ügyében is.
Révész Sándor

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.