Ki a korrupt?

Nem is könnyű. Egy vizsgálat lehet alapos, lehet elnagyolt vagy simán rossz. Emellett a hatóság munkatársai rendelkeznek mérlegelési jogkörrel: eldönthetik, hogy adott szabálytalanságért minimális vagy maximális bírságot szabnak ki. Figyelmetlenségből adódó hiba akár bírság nélkül is megúszható, de különösen nagy értékű költségvetési csalásokért is eltérő ideig lehet sittre kerülni. És ez teljesen rendben is van. Mérlegelni lehet és kell is, a jogszabályok rugalmatlanságát kezelni kell – az előírások betartása mellett. A büntetés kiszabásában ugyanúgy, mint abban, hogy a befektetett munka arányban áll-e az ügy fontosságával. A nyulat nem harckocsikkal kell kizavarni a kertből.

Pont emiatt válik az egész sztori nagyon nehezen bizonyíthatóvá vagy védhetővé. Soha nem lehet bebizonyítani a tárca és a NAV által sorolt statisztikákkal, hogy hagytak-e futni csalókat a főosztályvezetők, osztályvezetők, vagy sem. Akkor sem, ha a kifogásolt étolajügyben folyamatban van a nyomozás, vagyis valakiket valamilyen gyanú alapján vizsgálnak.

A korrupt munkatársak, vezetők felkutatása nem azzal a módszerrel történik, hogy a cégeket vesszük sorra adott ismérvek alapján. Ha korrupt munkatársat keresünk, akkor a munkatársakat kell sorra venni. Őket kell kikérdezni, az ő eljárásaikat, vizsgálati eredményeiket, utasításaikat kell elemezni. Ha ebből az derül ki, hogy döntéseik révén megakadtak vizsgálatok, adott ügyek nem jutottak el a nyomozati szintig – míg kimutatható, hogy másoknál a hasonló esetek igen –, akkor jön a kérdés, mindezért kapott-e pénzt. Egy kormánytisztviselőnél könnyen kiderül az indokolatlan vagyongyarapodás. Ha ez áll, megvan a korrupt munkatárs.

De ennek felfedése komoly munka, komoly elhatározással. Sokkal komolyabb, mint érdektelen adatokat legyűjteni és lobogtatni.