galéria megtekintése

Ki a birka?

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 25. számában
jelent meg.


Aczél Endre

Orbán Viktor a maga hosszú és kanyarokkal teli politikai pályafutásának egyik legrejtélyesebb mondatát ejtette ki a száján a veszprémi választási vereség után: „nem ülhetünk a babérjainkon”. Vajon mire készül? És miért éppen most világosodott meg, amikor darab ideje tudja, hogy a Fidesz százezrével veszíti el a szavazóit?

Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy a miniszterelnök, ha önnön babérjainak a fonnyadásáról van szó, bárkit be- vagy feláldoz. De kit? Ez itt a kérdés. Ki az vagy kik azok, akikre rá lehet teríteni a felelősséget azért a jelenségért, amelyet Körmendy Zsuzsanna, a Magyar Nemzet egyik vezérpublicistája „örvénynek” nevezett. Súlyos szó. Voltaképp Orbán egész kormányzásáról szól, persze anélkül, hogy a jobboldal ismert szakírói közül bárki is megnevezni merné a miniszterelnököt.

De nincs is rá szükség. A Fidesz „törzsszavazói” és a Magyar Nemzet olvasói nem hülyék, értik, miről és kiről van szó. A helyzet komikuma, hogy ezek az emberek a minden önkritikától irtózó miniszterelnöktől várják a korrekciót. Szerintem: néhány – jó néhány – vezető Fidesz-korifeus eltávolítását.

 

A Simicska-affér azzal a négybetűs szóval és annak visszhangtalanságával nem zárult le. Aki manapság a Simicska-kézből Fonyó-kézbe átvándorolt (tehát helyben maradt) Fidesz-közeli sajtót olvassa, abban olyan érzés támad, hogy a szánkózásból hazatért „Lajosunk” egyáltalán nem ejtette el karmesteri pálcáját. Üzen. Döbbenetes volt olvasni Szerető Szabolcsnak, az MN főszerkesztő-helyettesének vezércikkét s benne a politikaváltás és a személyi változások nyíltan megfogalmazott igényét.

Nem kevésbé az eddig rendíthetetlenül Orbán-hívő Fricz Tamás blogbejegyzését, amely hirtelen felfedezte, hogy a Fideszen belüli viták (ilyenekről eddig nem is tudott) „nem éppen a polgári erények mentén zajlanak” és a politikai döntéshozatalból Orbán kivonta a „tábort”. Úgy van. OV már Kötcsén fölöslegesnek mondta a centrális erőtérrel (önnön magával) szembe menő szócséplést. Akkor Fricznek nem volt ehhez megjegyzése.

Veszprém után egy csapásra mindenki megvilágosodott. Olyan modorban irkálnak az eddigi bértollnokok, mint amit Solymosi akadémikus, a Nemzeti Kör tagja, a mérsékelt konzervativizmus rendíthetetlen képviselője kért rajtuk számon, hiába.

Azt, hogy a Fideszen belül törésvonalak vannak, eddig is tudtuk.Ha másból nem, a „felelgetősből”, amit Varga miniszter és Rogán frakcióvezető játszik egymással. Aztán jön a mindenható Lázár kancelláriaminiszter, és elkezd panaszkodni, hogy túl sok teher van rajta. Navracsics meg Brüsszelből áskálódik. Illés és Bencsik képviselők hovatovább Orbán távozását látnák szívesen. A szövet felfeslett. A miniszterelnöknek lépnie kell.

A baj csak az, hogy minden korrekció az ő személyes presztízsét rombolja. Még a végén valaki azt gondolná, hogy ha elbocsátja Lázárt, Rogánt, Kósát, Szíjjártót, akkor elveszítette a csalhatatlanságát, mi több, a szemmértékét. Pedig tudnia kell, ha mástól nem, Fricztől: a fideszesek nem birkák, akiket egyik nap ide, másnap oda lehet terelni. Eddig lehetett.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.