Túlságosan azért ne örüljünk – így kommentálta a Magyarországon is rendkívül népszerű német-osztrák író, Daniel Kehlmann az osztrák elnökválasztás végeredményét. Ausztria éppen csak, hogy megúszott egy förtelmet, amit Kehlmann szerint a „báránybőrbe bújt farkas”, a Szabadságpárti (FPÖ) Norbert Hofer győzelme jelentett volna. Az ország azonban nagy árat fizetett azért, hogy 31 ezer vokssal a zöldek volt vezetője, Alexander Van der Bellen lett a befutó.
Mélységesen megosztott, számos társadalmi árokkal szabdalt világ lett a sok magyar által irigyelt szomszédos állam. Olyan, mintha egy almát vagy narancsot pont középen kettévágtak volna. Mostantól komoly feladat hárul Van der Bellenre és az egész politikai elitre, hogy megpróbálják a két felet valahogy összehozni. Itt, a Lajtától keletre ez egyelőre nemigen sikerül.
Hofer sikerének egyik oka egyébként pont az elittel szembeni mélységes elutasításban, utálatban keresendő. Az FPÖ-s politikusra szavazók többsége valamilyen okból frusztráltnak érzi magát. A gazdasági válság, a társadalmi lecsúszás fenyegetése miatt, félnek a menekültektől, az iszlámtól, a terrorizmustól.
