galéria megtekintése

Két keresztény nemzet

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 18. számában
jelent meg.

Dr. Turgyán Tamás

Az azeri baltás gyilkos, Ramil Safarov 2012. szeptemberi kiadatása óta az örmény–magyar kapcsolatok mélyponton vannak. Bezárt a budapesti örmény nagykövetség és Jerevánban sem működik magyar képviselet. Nem a két nép, hanem a két kormány között szakadt meg a kapcsolat. Hogy a két nép viszonya ne változzon, azért sokat tett Iványi Gábor lelkész és három társa, akik a kiadatásért bocsánatot kérni Jerevánba utaztak.

Ez az év – 2015 – az örmény genocídium centenáriuma. Ideje lenne a századik évforduló április 24-i dátumáig elmozdulni a holtpontról. Kétoldalú tárgyalásokat kellene kezdeményezni, amelyen a magyar kormány megvilágíthatná, hogy a nemzetközi gyakorlatnak és az uniós jogszabályoknak megfelelően járt el akkor, amikor humanitárius okokból életfogytiglani börtönbüntetésének otthoni letöltésére átadta az azeri hatóságoknak Safarovot. A kapcsolatfelvétel elindítója lehetne a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a külügyminiszter, de akár az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is. Ha ez nem történik meg, akkor a világ joggal állíthatja Magyarországról, az egész magyar népről, hogy nem érdekli a magyar–örmény viszony alakulása.

Az örmény genocídium, amely megtörténtekor hidegen hagyta a világot, a holokauszt előfutárának tekinthető. Nem véletlenül teszi fel a költői kérdést Hitler Lengyelország lerohanása előtt: „ki emlékszik már az örmények kiirtására?” Az örmény genocídiumról, miként a holokausztról, azért kell méltó módon megemlékezni, hogy hasonló népirtás ne fordulhasson elő többé. A centenárium az egész világon esemény lesz. Gondoljunk csak a rendkívül erős amerikai örmény emigrációra vagy a franciaországi örmény közösség lobbierejére. Ebből az eseménysorozatból magára valamit adó nemzet nem maradhat ki. Márpedig diplomáciai kapcsolatok híján Magyarország szégyenszemre nem képviseltetheti magát a megemlékezésen.

 

Magam a magyarországi örmény kisebbség parlamenti szószólójaként kezdeményezem az Interparlamentáris Unió magyarországi szervezetében a magyar–örmény baráti tagozat létrehozását. Bízom abban, hogy a kormányok zátonyra futott kapcsolatán a népképviseleti szervek az örmény–magyar baráti tagozat megalapításával tudnak javítani. Amikor a párizsi tragédia kapcsán sokan kultúrák, vallások harcáról, a toleranciáról, egymás elfogadásáról beszélnek, abszurd, hogy két nagyon régen a keresztény kultúrához tartozó nemzet között semmilyen kapcsolat ne legyen.

Bízom abban, hogy törekvéseimet támogatni fogja az Interparlamentáris Unió, az Országgyűlés külügyi bizottsága, és az Országgyűlés is. Remélem, hogy élvezhetem a többi tizenkét parlamenti kisebbségi szószóló támogatását is. Külügyekben nincs helye a pártoskodásnak, Magyarország nemzetközi megítélése minden magyar ügye. Fogy az idő, április 24-e villámsebesen közeleg.

A szerző az örmény nemzetiség parlamenti szószólója

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.