Kész Zoltán azzal magyarázta választási sikerét, hogy nem lakossági fórumokat tartottak, hanem járták az utcákat, leszólították, aki szembement velük, és megkérdezték, mi a probléma. A Fidesz-gólem ledöntését azzal magyarázta, hogy sokkal több falusi ember szavazott rá, mint korábban bármelyik baloldali jelöltre.
Tanulságos történet. Hajlamosak vagyunk profi kampányközpontokat vizionálni (nem olyan kopott ebédlőt, ahol Schiffer úr zónazúzát falt), hozzá izraeli-amerikai kampánytanácsadókat képzelünk, Ron Werber kései utódait, akik minden mondat mögött ott tanyáznak, és parancsba adják, hogy a jelölt a nyakkendőjét mekkora csomóval kösse, amikor behívják a tévébe.
A dolog, lám, sokkal egyszerűbb. El kell kocsizni Nemesvámosra meg Eplénybe, be kell ugrani a helyi búfelejtőbe, és meg kell szólítani Lonci bácsit, akit éppen buciért vagy párizsiért ugrasztott a párja a közértbe. Ennyi. Az a veszély különben, hogy valamely eldugott helyen fideszes politikussal találkozzon az ember, már nem fenyeget, Orbán polgári körei a jelek szerint szétporladtak, mert aki trafikot kapott ajándékba, különb ember lett a földijeinél. Kereszténydemokrata politikussal sem fog senki a falvakban találkozni, az urak leszoktak a fogadóórákról. Van még a fácánvadászaton való véletlen találkozás, de azzal nem lehet választást nyerni.
