Ott maradtam három gyerekkel. Beköltöztünk városba, ott nyitottam meg a saját hentesboltomat a piac mellett. Reggeltől estig sütöttem a kolbászt, sorban állt érte az úri közönség. Sosem árultam el a titkot, de magának most elmondom: a fűszereket először borban pároltuk meg, úgy adtuk hozzá a húsos masszához, ettől volt olyan íze, hogy megbolondult tőle mindenki. Levette a lábamról a második férjemet is, aki egy éven át minden reggel ott állt sorba nálam a sült kolbászért. Amikor megkérte a kezemet, igent mondtam, azzal a feltétellel, hogy ha egy ujjal is hozzányúl a gyerekeimhez, letépem a tökét.
Hozzájuk nem nyúlt, csak az összekuporgatott pénzünkhöz. Jól ment a bolt, arra készültem, hogy nagyobb házba költözünk, legyen mindegyik lánynak saját szobája, ám őkelme kaszinóba vitte a pénzt, s egyetlen éjszaka alatt elverte a ház árát.
Kidobtam, s ezután évekig nem néztem férfira.
Józsira muszáj volt. Diákkori szerelem, tudja, milyen az. Negyven évvel később is úgy dobogott a szívem, mikor megláttam, mint az első bálunkon. Észre se vettem a ráncait, fel se tűnt, hogy a pocakja megereszkedett, s a haja se olyan jól fésült, mint annak idején. Túl volt már néhány asszonyon, de azt mondta, mindegyikőjük mellett csak rólam ábrándozott.
Elhittem.
Látom a szemén, most azt várja, róla is kiderüljön valami. Hogy lelépett egy másik asszonnyal. Vagy hogy vert engem. Esetleg italozott.
Hát nem. Tökéletes volt az élet, úgy turbékoltunk, mint a kamaszok. Reggelente megfőzte nekem a kávét és ágyba hozta. De sosem csak úgy egyszerűn, hogy nesze, itt van, igyad. Mindig tett a tálkára falatnyi teasüteményt vagy virágot tépett a kertből, azzal kísérte a feketét.
Akkor is épp kávéztunk délután a fotelben, amikor itt hagyott. Pár perccel korábban még édesen udvarolt, aztán egyszer csak elszürkült a szeme, a findzsa kiesett a kezéből, a kávé szétterült a szőnyegen. A szíve vitte el.
Eladtam a boltot. A pénzt, amit kaptam érte, betettem az üzletben lévő asztal fiókjába. Pisilni mentem csak ki, mire visszajöttem, a pénz már nem volt sehol. Ellopták.
Felálltam a padlóról, újrakezdtem megint. A nyugdíjam kicsi, de beosztom. Van most egy udvarlóm, fess úriember, nagyokat sétálunk, néha beülünk cukrászdába. Nem várok sokat az élettől. Olykor egy kis sült kolbász, jobb napokon csülök, hogy emlékeztessen a régi szép időkre.
