...kész, rajt!

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 04. számában
jelent meg.

Izgulni éppenséggel nem izgulunk, mert az apátia, amelybe hazánk jelen állapota taszított minket, ilyen heves érzelmek előtt jó ideje nem nyit kaput, de amúgy rezignáltan azért mégiscsak szólnánk: az ellenfél már ráfordult a célegyenesre.

Nem kéne végre a másik csapatnak is bekötnie a futócipőt?

Tudjuk persze, hogy odaát könnyű: egy a tábor, egy a zászló, és az alá is csak az állhat közéjük, akit a vezér odaenged, szóval az egyeztetés mint olyan simán megspórolható. Ideát meg három-négy (te jóságos ég, tulajdonképpen hány?) párt érdekeit kellene összehangolni annak érdekében, hogy a demokratikus ellenzék a lehető legtöbbet hozza ki a vészesen közelgő önkormányzati választásból.

Ez aztán nem könnyű feladvány, elvégre ahány város, annyi szempontrendszer, az egyik itt erős, a másik ott – némelyik tán nem is látható. De ez most nem a régi meccsek újrajátszásának ideje.

Éppen azt kellene meg mutatni, hogy egységben az erő.

Két okból is. Egyrészt, hogy a Fidesszel tán már itt-ott elégedetlen, a könyörtelen hatalomkoncentrációról és vagyonújraelosztásról immár legalább ezt-azt harangozni halló (köszönjük, RTL Klub!) polgár a proteszt szavazatát ne automatikusan a Jobbikra adja le.

Másrészt, mert egy jó szereplés a haza üdvén kívül a demokratikus ellenzék szempontjából is létfontosságú. A kínzó káderhiány csak úgy oldódhat, a megroppant hátország úgy épülhet újjá, ha a városokban és a fővárosi kerületekben szóhoz jutnak olyanok, akik a napi munka során bizonyítják, hogy a demokratikus működés, a tiszta és átlátható gazdálkodás, a polgárok érdekének képviselete önmagában is érték.

Ha eljutnak odáig, már csak bizonyítaniuk kell.

önkormányzati választások

megosztom twitter kinyomtatom