Csak egy illiberális országban számít bátor tettnek kimondani, hogy nem kell engedélyt kérni a sajtónak az olyan közéleti szereplők fotózásához és képmásuk közzétételéhez, akiket közszerepléseikkel összefüggésben gyanúsítottak meg és ültettek a vádlottak padjára.
Eddig a bíróságok automatikusan megbüntették azokat a médiumokat, amelyek arcuk kitakarása nélkül közöltek fotókat bilincsbe vert politikusokról, hírességekről. Akik meggyanúsításukig élet-halál urai voltak, nemigen vonatkoztak rájuk a másokra kötelező szabályok, a csapból is ők folytak, mert elhitették magukról, hogy valakik, akik tudnak valamit, holott adott esetben pont az ellenkezője lehetett az igaz, viszont gyanúsítottként ugyanolyan jogokat követeltek maguknak, mint egy hétköznapi bűnelkövető. És meg is kapták.
Eddig ugyanis a töretlen bírói gyakorlat az volt, hogy ha a politikus kioktat, törvényt alkot, ígér és megmagyaráz, akkor közszereplő. Amikor azonban kiderül róla, hogy közéleti ténykedését nem feltétlenül a haza, sőt inkább a maga vagy a barátai javára végezte, na akkor már nem az. És meg is magyarázták, hogy miért nem. Mert bíróságra nem önként – nem a közszereplés szándékával! – mennek bilincsben. És mivel ott és akkor nem ők akarnak a sajtóban szerepelni, a töretlen bírói gyakorlat szerint az engedélyük nélkül le sem fotózhatók.
