Nyári mese – Andrij Szadovij, Lviv (Lvov) polgármestere 2012 júniusában így írta le, hogy a nyugat-ukrajnai nagyváros meg az ország mit vár a labdarúgó Európa-bajnokságtól. A nyár elmúlt, a mese gyorsan véget ért – mai szemmel nézve irreálisnak, valamiféle álomnak tűnik, hogy a polgárháború dúlta, mélyen megosztott Ukrajna húsz hónappal ezelőtt egy ilyen kiemelkedő sportrendezvény társrendezője volt.
Tegyük hozzá, hogy amikor fotóriporter kollégámmal 48 órával az első lvivi mérkőzés előtt a 35 ezer nézőt befogadó Arena környékén jártunk, nagyon figyelnünk kellett, hogy a szolgálati autóval nehogy egy hatalmas kátyúban landoljunk. Lapunk fotósát az építésvezető heves kézmozdulatokkal arról győzködte, ne örökítse meg a késésben lévő munkálatokat. Aztán alig húsz kilométerre keletre, a főútról letérve egy faluban hirtelen egy végképp másik világban éreztük magunkat. A helyiek jókat mosolyogtak a kérdés hallatán: profitálnak-e abból, hogy a közeli Lvivben is játszanak csoportmérkőzéseket. – Janukovics meg a nagyurak, azok profitálnak belőle – szólt a nem is olyan enyhe alkoholillattal kísért válasz.
Nos, a tavaly február végén megbuktatott államfő és az úgynevezett oligarchák amit lehetett, azt lenyúlták az UEFA-tól, a szponzorcégektől meg az államilag finanszírozott óriásberuházásokból. Az amúgy is kifosztott, korrupciótól szenvedő ország mégis megrendezte az Eb-t. Valamiféle remény is felsejlett, hogy az egykori szovjet tagköztársaság gazdasága is nyer az eseményen. S valamiféle nemzeti egység is megmutatkozott.
