„A füstölgő MAGYAR hústál kitálalva! Hát nem zseniálisat alkotott a mi Széll Tamásunk és csapata!?” Így lelkendezett a Magyar Hírlap Széll Tamás Bocus d’Or-sikerén. A versenyzők feladata az volt, hogy egyedi, egyben a hazájuk gasztronómiai jellemzőit bemutató fogásokat kreáljanak. „A magyar csapat zöldfűszerekkel füstölt szarvast, valamint kecsegetekercset készített, amellyel sikerült az európai döntő további tizenkilenc csapata fölé kerekedniük.”
„Minden alapanyag magyar volt, ami Széll Tamásnak kedvezett, hiszen a tengeri halhoz szokott erős skandináv versenyzőknek idegen volt a zsírosabb kecsege, amit sokat kellett pucolni. Szintén magyar volt a szarvasborjú, Széll egyben hagyta a szarvas combját, amitől az egész nagyon látványos lett. A tálat külön kiemelte a közepén gomolygó füst.” Így erősítette a nemzeti érzést az Index tudósítása.
„A kecsege nagyon jó alapanyag, 3000–5000 forint kilója, kár, hogy a magyar háziasszonyok alig ismerik. A szarvashús elkészítésének titka, hogy alacsony hőfokon és hosszú ideig kell sütni, így kellemesen puha lesz. Nem csak vörösboros pörköltnek való, jól kombinálható petrezselyemmel és banánnal is” – írta a Blikk, ahol a szakácsok Európa-döntőjén látható fegyelmet és pontosságot egy atomerőmű vezérlőterméhez hasonlították.
