Magyarországnak, illetve az ország miniszterelnökének hétfőn minden kétséget kizáróan sikerült tisztáznia magát a dróton rángatott nyugati sajtó vádjai alól: ugyan, hogy is lehetne idegenellenes homofób az, akinek semmi baja a körúti kebabosokkal?! Pláne, hogy hozzájuk valóban nagyfokú, a legballiberálisabb ízlést is kielégítő tolerancia kell. Már nem az óriási késekkel hadonászó (és minden bizonnyal néha Allahu Akbart is kiabáló) török fiúkhoz kell ez a tolerancia, hanem a kebabhoz. Ami természetesen gírosz.
Na, jól belejöttünk ebbe a kanyargós zsákutcába. Már ami a kebab nevű gírosz nevét illeti. A kebab eredete kapásból kideríthetetlen, talán török szó, talán perzsa inkább, de Indiától San Franciscóig így hívják a nyárson vagy másképpen sült húsdarabokat. Sőt, aki járt már jobb (vagy rosszabb) indiai (vagy pakisztáni) étteremben, az találkozhatott már olyan kabab vagy kebab nevű étellel is, amely nem sült, hanem főtt húsdarabokból állt. A kebab etimológiájának és történetének vázlatszerű ismertetése is meghaladja e cikk, e lapszám, illetve az élet kereteit, akit valamennyire érdekel, annak nagyon ajánlom Váncsa István két szakácskönyvét (1001 recept, illetve Lakoma), a kettő összesen legalább ötven oldalon tárgyalja a különböző kebabok, köfték, miegyebek elkészítését, kultúrtörténetét, nyavalyáit. Lenyűgöző olvasmány, komolyan mondom.
Amit mi általában gírosz néven emlegetünk, az vagy kommunikációs államtitkár, vagy pedig a döner, esetleg döner kebab. (Aminek viszont semmi köze Döner Györgyhöz, hiába állítja ezt a képtelenséget a katt.24.hu.)
