Amióta a Ligetvédők a Közlekedési Múzeumnál táboroznak, csodás gyorsasággal vert gyökeret egy korábban sosem hallott fogalom: a múzeum „régi, elavult épületének elkerülhetetlen bontása”. Korábban csak arról volt szó ugyanis, hogy visszaépítik a világháborúban lerombolt kupolát, de egy vak hang nem esett az egész épület eltakarításáról, pláne arról, hogy ezt valami állagügyi probléma sürgetné. Egyáltalán: aki látta például az életveszélyesen omladozó Iparművészeti Múzeumot, annak sosem jutott volna eszébe, hogy az Orbán-kormányt zavarja, ha egy közgyűjtemény komfortfokozata kívánnivalót hagy maga után.
A múzeum épülete persze nem volt „régi, elavult”, a bontása pedig a legkevésbé sem „elkerülhetetlen”. Egyszerűen arról van szó, hogy elszabadult a hajóágyú, és az az eszetlen „pénz nem számít” múzeumépítési láz, amely már jó néhány éve – a tervezőasztalon legalábbis – sorvasztja a ligetet, most még tovább terjedt. Valahogy úgy képzelem, hogy látva az állatkertnek beígért irdatlan fejlesztést, a semmiből előkapott színház-újraalkotási ötletet meg a Néprajzi Múzeumnak álmodott, méretben a Parlamentet is lepipáló csodapalotát, Vitézy Dávid és támogatói sértetten kapták fel a fejüket: a Közlekedésinek ne jusson más, csak egy nyamvadt kupola?!
Persze önök mondhatják, és mi magunk is valljuk, hogy az legyen a legnagyobb bajunk, ha újdonat múzeumok lepik el az ország fővárosát, de van abban azért valami meglepő, hogy láthatóan ad hoc döntések és a tűzhöz közel lévők egyéni érdeklődése dönti el sokmilliárdos és a magyar kultúra ezen szeletét évtizedekre meghatározó beruházások sorsát. Hogy értsék, miről beszélek, üssék be a gugliba azt, hogy Közlekedési Múzeum. Egy pompás honlapot találnak majd, név szerint azt, hogy www.mmkm.hu.
