Most már szinte mindenki egyetért abban, hogy az Iszlám Államot nem szabad csupán katonai kérdésként kezelni.
Mégis, egyelőre kizárólag katonai lépésekről hallani. Még a Vatikán is azon a véleményen van, hogy a szélsőséges iszlamistáktól fegyverrel kell megvédeni a fenyegetett kisebbségeket. A helyzet bonyolultságára jellemző, hogy egy minapi tévévitában Kósa Lajos Fidesz-alelnök azzal indokolva a magyar katonák Kurdisztánba küldését, hogy segíteni kell az Iszlám Állam ellen harcoló erőknek – az utóbbiak között felsorolta azt a szíriai kormányt is, amely mellesleg nemcsak a szélsőséges iszlamisták, de saját polgárai ellen is háborút visel. A térség tényleg átláthatatlan. Például: a jó vagy a rossz hírek közé soroljuk, hogy a szíriai légierő likvidálja a terrorista al-Kaidához kötődő Nuszri Front katonai parancsnokát, aki az Iszlám Állam ellen is harcol, mert az még az al-Kaida szerint is extrémen értelmezi az iszlámot.
Petraeus, a térségben kulcsszerepet játszó amerikai tábornok szerint hiba volt 2011 végén teljesen kivonni Irakból az amerikai erőket, de még nagyobb hiba volt helyén hagyni Nuri al-Maliki miniszterelnököt, aki Iránnal és a síita milíciákkal szövetkezve hatalma utolsó percéig engesztelhetetlen maradt a szunnita kisebbség irányában. Az iráni köztársasági gárda közvetlen parancsnoksága alatt álló iraki milíciáknak döntő részük volt a Bagdad felé közeledő Iszlám Állam feltartóztatásában, de ők nemcsak a szélsőségeseket, hanem minden szunnitát az ellenségüknek tekintenek, amivel a mérsékelteket is a radikálisok felé taszítják.
