Károlyi Siófokon

Végül is nem dől össze a világ, Franzensbadban se volt rossz, kibírom ezt a kis időt Siófokon is.

Nem volt rossz a Dunánál sem, elvégre arra törekedtem, hogy a dunai népek barátságát erősítsem. Gyakran beszéltem erről Katinkának ’16-ban, amikor a háborús megszállottak ellen számtalanszor felszólaltam. Hogy a Balatonra kerültem, főleg most, a strandszezon elején, egyáltalán nem bánom.

Nemzeti urak? Ugyan, kérem, ne nevettessenek. Ismerem én jól ezt a fajtát. A radikálisokkal is mindig szót tudtam érteni. De hát Jászi igazi polgári radikális volt! Amikor Tisza erőszakkal vezettette ki az ellenzéket a Parlamentből – lehet, hogy a mai uraknak ez lebeg a szemük előtt –, magam is melléjük álltam. S ha nem is túl gyorsan, de beláttam, hogy a köztársaság kell ennek az országnak.

Abban sincs semmi új, hogy rohamtempóban fogadnak el törvényeket, ezt megtettem magam is kormányom élén, amikor rövid idő alatt negyven néptörvényt és négyszáz rendeletet átvertünk. Na jó, azok nem csak a mi pártunknak kedveztek. A választójog, a sajtó-, az egyesülési és gyülekezési szabadság kiterjesztésére vonatkoztak. A földtörvényről most ne beszéljünk. Nem úgy ment Nagyatádi alatt, hogy csak az nyerhet a pályázatokon, aki nekem gazsulál!

Én, kérem tisztelettel, komolyan vettem, hogy adok a szélsőséges uraknak két pofont. Feloszlattam Gömbös Véderő Egyletét, Kun Bélát pedig vizsgálati fogságba zárattam. Az a gond, hogy a mai fideszes és jobbikos urak – ezt csak némi megszorítással merem használni, de nincs rá jobb kifejezésem – alaposan félreolvassák a történelmet. Az ő bajuk. Mindenki úgy csapja be magát, ahogy kedve tartja.

A háborús kilátásaink alakulását és a Vix-jegyzék utáni következményeket vázoltam emlékirataimban. Félre is lehet magyarázni. A kommunista hatalomátvétel dolgában nem mentegettem magam, nem tettem ezt az emigrációban sem. Horthyn nem fogtak a szavak, e tekintetben teljesen olyannak mutatkozott, mint utódai, akik bennem szobor-ellenséget láttatnak. Én sok más arisztokratával ellentétben időben fölemeltem a szavam a zsidóüldözés ellen – meglehet, ma ezt is bűnnek tüntetik föl a mindenkivel összeveszésre játszó urak. Hagyjuk ezt a kérdést a történészekre!

Néhány hete Kőbányára egy öntödébe szállítottak, s akkor röppent föl a hír, hogy Varga Imre – akiről csak azt tudom mondani: igazi magyar úr! – rólam formázott szobrát Siófokra deponálják.

Nem bánom. Jobb lesz így. Amíg a dühöngők Pesten és Budán kitombolják magukat, nem leszek szem előtt. Mindenkit megnyugtatok, erre nézve szerezhettem hosszú életem során tapasztalatot: egyszer ez is elmúlik.

És akkor jöhet egy jobb világ, amelyben megszűnik ez a szánalmas szobormánia.

Az úr a pokolban is úr, mondhatnám zárszóként. Jól megleszek itt a tóparton a csúszdázó gyerekek közelében is.

Csinálják csak nélkülem az urak a történelmet. Előre megsúgom: úgy, ahogy ők gondolják, nem fog menni. "Az ember csak tévedésekből, csalódásokból, vesztett csatákból tanul, és csak így tudja mindig újrakezdeni a harcot."

Károlyi Mihály szobrának elképzelt látványterve Siófokon
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.