Az már más kérdés, hogy pusztán a tudományos tekintély elegendő lehet, lesz-e a sikeres elnökséghez. Mert az MTA nálunk nemcsak egy tudós társaság, hanem – történelmileg ugye így alakult – irányítója a legfontosabb magyar kutatóintézethálózatnak, így minden tudományos téma legfőbb hazai letéteményese.
Pálinkás József nem volt ilyen csillogó tudós a maga területén, ám meglehetős sikerrel menedzselte az Akadémiát egy nem igazán tudománybarát időszakban.
Jó, könnyű volt neki, mondhatnánk, hiszen egyrészt a magyar tudományt több pénzhez juttató személyes ambíciója, menedzseri képességei és – különösen az utolsó négy évben – a Fideszhez fűződő erős kapcsolatai jó hátszelet adtak a szükséges változtatások levezényléséhez.
Igaz, ezek a kapcsolatok ahhoz már nem tűnnek elegendőnek, hogy elnöksége után egy európai tudományos pozícióba, vagy ismét miniszteri posztra segítsék, de hát a Fidesz belső értékrendje másként működik.
Ha viszont azt nézzük, hogy a három elnökjelölt közül nem Lovász állt a kormánypárthoz legközelebbi hanem Maróth Miklós, Orbán arab országokbeli tolmácsa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett, erősen konzervatív szellemiségű orientalista, akiről akadémiai berkekben a választás előtt épp a miniszterelnökhöz fűződő kapcsolatait aláhúzó pletykák terjedtek.
Ehhez képest a közgyűlés 61 százalékos döntése meglepően karakán. Hiszen hiába az MTA-brand, a pénzcsapok továbbra is a kormány kezében vannak, amit egy engedetlen Akadémia esetében bármikor megcsavarhat. Ez esetben azonban a tudományos érdem tűnt a legfontosabbnak, ami egy Akadémia esetében így is van rendjén.
Szerencsére a tudósok arról is gondoskodtak, hogy egy jó menedzseri képességgel bíró főtitkár, a korábban a Költségvetési Tanácsban is tag Török Ádám alkossa a vezetői tandem másik tagját. Ő a kilencvenes években a kutatás-fejlesztést irányító, innovációs kérdésekért felelős Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot is vezette.
Így az új elnökséggel – a korábbi jó kezdeményezések és változások megtartása mellett – vélhetően visszatér az Akadémiára a demokratikus, testületi vezetési stílus. Hogy ettől aztán máshogy döntenének-e például utcanévügyben vagy egyéb, a tudományt érintő kérdésekben, ez már önazonossági kérdés.
