Az már igaz, hogy a szeretet a legfontosabb, vallja Bogi is mind a harminc évével, s adna ő is Maminak karácsonyeste ezüstre festett diót, Feri tán még faragna is hozzá valamit fából, de akkor Mami büdös volna egészen húsvétig, mosóporra neki nem nagyon futná, csak ha nem eszik egy hétig, vagy nem fizeti a rezsit; van, ahol létszükségleti cikket ajándékba kapni: a Megváltó születése maga. Sajnos Bogiék a legtöbb magyar családdal együtt a fogyasztói társadalom bódulatában élnek.
Feri például új inget fog kapni és három pár frottírzoknit az MDF-piacról, mert a régi ingén már kirojtosodott a gallér,
a zoknik szitává koptak a sarkuknál, s egyáltalán. Ünnep előtt egymást tapossák az emberek olcsó, hamisított piperecikkekért, harisnyanadrágért, bóvli dzsekikért, pulóverekért és blúzokért, elárasztják a kilósruha-boltokat, árufrissítésnél már nyitás előtt két órával ott toporognak a sorban, nehogy a butikosok beelőzzék őket; a butikosok kilónként háromezerért felvásárolják a fél boltot, otthon kipofozzák a jobb darabokat, s eladják ötezerért, ami azonban még mindig olcsóbb, mint az áruházban.
Közben az ikrek mocorogni kezdenek. Tudni kell, hogy Boginak hét hónapos ikrei vannak a hároméves Bence mellett. Voltaképp a Tescóba ment volna Bogi bevásárolni, de nem fért fel az ikerbabakocsi a Tesco-busz ajtaján, ezért van itt, az üzletközpontban. Bence nyugodt gyerek, nem szaladgál el az anyjától, nem hisztériázik a vásárlást unva, mint más, vásott kölyök, akár rá is lehetne bízni az ikreket, míg Bogi beszalad a postára, márpedig be kell szaladnia; a válltáskájában legalább egy tucat csekk, ennek a fele utolsó felszólítás.
Bogi maga se tudja, hogyan jött neki Ferivel a három gyerek.
Előtte direkt nem akartak gyereket, mondván, előbb összeszedik magukat anyagilag, ne a semmibe szülessen a kicsi. Bogi árufeltöltőként kezdte egy élelmiszer-áruházban, aztán beindult a karrierje, előbb pultos lett a hidegtálaknál, majd Bence érkezése előtt már a szénsavas palackokat is ő adta ki a szódagépekhez, amikor pedig az ikreket várta, néha-néha beállították a vevőszolgálatba is. Kilenc évig készült a gyermekáldásra, Feri szintén, ő kőművesként kezdte egy építkezésen, ma viszont szintén kőműves, ami kifejezetten előrelépés, ha azt vesszük, hogy lehetne éppenséggel munka nélkül is.
Azt azonban, hogyan lett három gyerekük, a legutóbbi időkig nem is sejtették, miként a magyarság se nagyon, mert Kövér doktor
csak igen késve, a rendszerváltás után huszonöt évvel tette közzé téziseit a gerincesek szaporodásáról, különös tekintettel az emlősökére. Ha így vesszük, kifejezetten csoda, hogy a magyar népesség külön központi direktívák és noszogatások nélkül is szaporodott,
ha nem is kellő mértékben; mindenesetre hiányérzettel a szívünkben gondolunk arra, hogy ha Kövér doktor előbb hívja fel a figyelmet a párosodás nagyszerűségére, akkor most a magyarság keres magának életteret a Közel-Keleten vagy Ázsiában.
Este mindig Feri fürdeti a gyerekeket, előbb az ikreket, aztán Bencét. De most nem teheti, mert beletenyerelt egy szögbe az építkezésen, s begyulladt a keze. Amikor megtörtént a baj, nem tulajdonított neki túlzott jelentőséget, kiszívta a sebet, a legjobb fertőtlenítő, mondta, s nem fogadott el még kötszert sem. Feri az állványzaton dolgozik, tatarozzák a bérházat, azért télidőben, mert az önkormányzatnak maradt még némi uniós pályázati pénze épületfelújításra, ám ezt még idén el kell költeni.
A harmadik napon már látni lehetett, hogy Ferinek fáj a keze, zsebkendővel körbetekerte ugyan, de már a másik, a suta kezével verte a vakolatot, fogta a spaklit, nemegyszer ki is ejtve a kezéből. Feri akkor ijedt meg kissé, amikor jött a kisfőnök, kopasz, köpcös kis emberke, s az udvaron tartott eligazítást, az emberek között járkálva magyarázta a nagyfőnök utasításait. Feri a háta mögé rejtette a kezét, a kisfőnök egyszer mögé került, de Ferinek sikerült még idejében kifarolnia, így nem bukott le. A kisfőnök kegyetlen ember, ha meglátja a kötést, azonnal leveszi Ferit az állványról, s elküldi orvoshoz, mert ebből még vérmérgezés is lehet.
Ha viszont Feri lejön az állványról, soha többé nem kerül vissza, helyére tíz ember közül válogathat a kisfőnök. Bogi sem mehet vissza az áruházba, a sarokpultnál már rég más cseréli a szódagépekhez a szénsavpalackot, s veszi fel a reklamációt.
Mamihoz végképp nem viheti napközbenre Bencét és az ikreket, mert az anyja már magát is nehezen látja el, bölcsőde pedig nincs a közelben, ahol mégis van, ott hely nincsen, egy öregasszony ugyan nyitott egy illegális házi óvodát, de annyit kér, amennyi Feri félhavi fizetése. Mindamellett Bogi nem panaszkodik, extra gyedet kap, plusz a családi pótlék, ebből alapozza meg a család jövőjét, Bencéét, az ikrekét; ekkora lökettel nekiindulni az életnek nem mindennapi ajándék, meg is vagyunk lepve, hogy az ünnepek alatt miért nem Ibizán pihen a család.
Feri alkarján vékony piros csík jelenik meg, amiből nem szabad semmiféle következtetést levonni. Salgó szerint, aki Feri munkatársa, és egy ápolónővel él, a vérmérgezés penicillinnel simán gyógyítható, úgyhogy már csak két napot kell kibírni, akkor a kisfőnök kifizet mindenkit; azt már fél kézzel is ki lehet bírni.
Az ünnep előtt Bogi soha nem látott tempóra kapcsol. Hajnalban kel, ellátja az ikreket, Bencét, reggelit ad Ferinek, feltölti a mosógépet, etet, tisztába tesz, felrakja a levest, mesél a nagyobbnak, szellőztet, fogja a babakocsit, kiviszi a liftig, visszamegy, felöltözteti az ikreket, kiviszi, majd berakja őket a kocsiba, visszamegy Bencéhez, ráadja a kabátot, sapkát, kimegy a lifthez, s máris az utcán vannak. Bogi a piacon vásárol, ajándékot néz, délre hazaérnek, Bogi behabarja a főzeléket, kisüti a bundás kenyeret, etet, tisztába tesz, újra mesét mond, kiüríti a mosógépet, tereget, Bogi várja Ferit, vacsorát ad Ferinek.
Feri a heverőn fekszik bebugyolált kézzel, és egész este a szekrény tetején ülő plüsselefántot nézi.
Bogi végső sebességre kapcsol, fürdet, etet, tisztába tesz, behozza a gyerekeket Ferihez elköszönni, visszaviszi őket a kisszobába, s ahogy megy ki a szobából izzadtan, homlokára tapadt hajjal, csoda történik: Feri észreveszi Bogin az új köntöst a kilósruha-boltból, a nagy virágos mintákat, a köntös lebbenését. Végigfut Ferin egy rég nem tapasztalt bizsergető érzés, most tudatosul csak benne, amit a kormánypárt táncdalénekese mondott a tévében, hogy a férfi válla nem véletlenül szélesebb, mint a nőé, miként az Úr Boginak se szórakozottságból teremtett szélesebb csípőt, mint neki, s innét már a természet teszi a dolgát.
Pár perc, és immár nemcsak Bogi, de Feri is az önmegvalósítás legmagasabb minőségi foka felé halad, egyre nagyobb átéléssel, bár Feri úgy érzi végig, mintha Kövér doktor valahol a közelből figyelné;
ha esetleg elakadnának a dolgok, tanácsadás végett.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
