Azt mondta egyszer a drága emlékezetű Varga Zoltán, hogy a futball többek között azért érdekes játék, mert az erőviszonyoktól függetlenül már a legelején rendszerint történik valami, ami az egész meccset meghatározza. Ezt nehéz kalkulálni, és ez sokszor a gyengébb javára dönt. Ez – mondta még Varga – egyetlen más labdajátékra sem igaz ennyire, mert az összes többi csapatsportban jobban lehet reagálni a váratlan eseményre, mint a futballban.
Az osztrákok a harmincadik másodpercben lőttek egy kapufát. Ha ez bemegy, valószínű, hogy a meccs az előzetesen várt mederben folyik tovább, a legvalószínűbb, hogy a végére belealszunk egy kétgólos vereségbe. Ma már azt is tudjuk, nem lett volna igazságos. A labda kapufára ment, és azzal, hogy az osztrákok számára elszállt a meccs gyors lerendezésének esélye, a továbbiakban küzdeniük kellett, és ez nem tetszett nekik. A mi helyzetünk ezzel szemben hangulatilag sokat javult, mert hamar túlkerültünk az első pánikon, ami erőt adó pillanat volt, nekünk is küzdenünk kellett, de mi erre is készültünk, a küzdésre.
Aztán történt, ami történt: fölülkerekedtünk rajtuk. Az idők során rengeteg rosszat írtam a magyar futballról, vezetőiről és a játékosokról. Azt, hogy alapjában véve igazságtalan és erkölcstelen pénzügyi alapokon áll, élén jórészt a magyar politika nevetséges figuráival, azt ma is tartom, de ettől alighanem külön kell választani ezt a válogatott csapatot, különösen a két korábbi norvégok elleni mérkőzést is tekintve: kedden ez a csapat komoly győzelmet szerzett, Norvégia után a magasabban jegyzett Ausztria ellen is nyert.
