Rendes ember mifelénk gerslivel gyúrja össze a dagadóból daráltatott húst, kicsit paprikázza, borsozza, bőven fokhagymázza, enyhébben sózza, aztán ezt a masszát pihenni teszi félre. Tojást belé ütni esze ágában sincs, a falusi emlékezet máig életben tartja azt a nyárvégi esküvői vacsorát, ahol az előző délután elkészített ötszáz töltelék organikusan poshadt savanyúbbra a kelleténél emiatt. A násznak végül válás lett a vége, s a helyiek azóta is úgy tartják, hogy az elrontott káposzta rossz ómen a holtomiglan-holtodiglanig.
A húsgombócokat házilag savanyított levélbe csavarják, amiből előbb gondosan kivágják a megvastagodott szárrészt. Azt az asszonyt, aki nem tud helyes kis töltelékeket tekerni, nem is engedik kísérletezni, a félig kibomló csomagok látványa jobb konyhákban rebellióval ér fel. Ámbár ebben a formájában legalább hasonlít elődjére, a nyomokban itt-ott húst is tartalmazó főtt káposztára, amiről eleink azt írták, „ez a magyaroknál oly közönséges palánta, hogy alig élhet az szegény ember anélkül.” Bél Mátyás történet- és földrajztudós a szalonnás káposztát egyenesen Magyarország címerének nevezi.
Nos, ha így tekintjük, az egész ország jelképét érte gyalázat Dubicsányban, ahol a hajdani Vay-kastély konyhájáról a hivatalos rendőrségi hírek szerint egy férfi és egy nő, az épületben zajló báli forgatagot kihasználva ellopott egy tál töltött káposztát az őrizetlenül hagyott hűtőszekrényből. Később a rendezvény helyszínének közelében a kiérkező rendőrök elfogták a töltött káposztát ellopó, majd azt el is fogyasztó két helyi lakost, akik beismerték tettüket.