galéria megtekintése

Kapáslövés

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 02. számában
jelent meg.


Tamás Ervin
Népszabadság

„Én pedig szeretnék az a miniszterelnök lenni Európában, aki a legtöbbet tette a hazája labdarúgásáért. De még nem vagyok az” – a Puskás Akadémia honlapjának fogalmazott így korábban Orbán Viktor. Szeretném megnyugtatni, hogy hazánk állapotához mérten a világon ő az a politikus, aki a legtöbbet teszi a fociért. Mert aki nála is többet, az már nem kormányfő, ráadásul Berlusconi a saját vagyonából áldozott a sportért, mégis így járt – mivel épp e vagyon eredetét kezdték ki kritikusai. És most már el is adja a Milant.

Leszögezte azt is Orbán, hogy a felcsúti akadémiát érő méltatlan támadások mögött valójában az ő személye áll, valójában őt támadják. És miért? Mert „vannak, akik nem tudják leválasztani a politikát a sportról”. Kis fénytöréssel, de ebben is igaza van. Fogalma sincs, hogy hányan – köz- és magánvagyont egyaránt mozgósítva – álltak mögé, korántsem pusztán a sportág szeretete miatt. Valószínűleg azt sem számolta össze, hogy hány törvényt, rendeletet, állami mentőövet dobtak be az évek alatt a foci felvirágoztatásáért, mi pénz ment itt el beruházásokra, edzőkre, játékosokra, a csapból is ömlő, legtöbbször unalmas meccsek közvetítésére részben azért, mert ő imádja a focit.

Úgy beszél erről, mint aki nem vesz tudomást arról, amit egyébként nem is titkol: ezzel lehet a közelébe férkőzni. Ha úgy véli, hogy ő képes leválasztani a politikát a sportról, legyen ereje ahhoz, hogy kevésbé látványosan foglalkozzon szenvedélyével, ahogy azt német kollégája teszi. Mert így rettenetes erők, automatizmusok működnek, amelyek teret engednek demagóg párhuzamoknak a futball kapcsán. Egyesek például arra vetemednek, hogy statisztikákkal dermesszék le a támogatókat, melyek szerint egy-egy forduló összesített nézőszáma sem volna elég ahhoz, hogy akár egyetlen stadion is telt házat jelentsen.

 

Nem is sejti miniszterelnök úr, hogy hányan használják ki ebbéli jóhiszeműségét. Viszont már-már ahhoz is bátorság kell, amiért hajdanán dorgálás járt, miszerint valaki bevallja, hogy nem ért a focihoz. Képzelje el, hogy nem csupán szárnysegédei, hanem egy sereg ember figyeli az ön szavait, odavetett jelzőit, szeme rebbenését, útjait Svájcba, nem, nem azért, amit rosszmájú irigyei terjesztenek, hanem hogy kezet foghasson kedvenc sportjának nagyjaival, elvegyülhessen köztük. Ha ez nem is jut mindenkinek osztályrészül, szívesen hallgatnánk a politikusi beszédek helyett élménybeszámolóit, amelyen átsüt a személyes benyomás hitele.

Most, hogy a közszolgálati tévé végre sportcsatornát indít, a szpíkereket ideje kioktatni a pozitív hozzáállás mikéntjéről, elég volt a magyarok szidalmazásából. Ehhez kapcsolódó ötlet: a többi sportadót a szurkolói igazolványhoz hasonlatos kóddal kellene ellátni a német, az angol és a spanyol bajnokságok közvetítésekor – csak az láthassa ezeket, aki meghatározott számú hazai meccset megnéz a helyszínen vagy a tévéjén, s erről papírja van. A visszaélések elkerülése végett.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.