Az RTL Klub után a Hír TV és társai is beszállnak a hírversenybe – ez a legvalószínűbb következménye annak, hogy Orbán Viktor valamiért megharagudott a bő évtizede őt szolgáló jobboldali médiahátországra (illetve valószínűleg csak a tulajdonosára), és nem finanszírozza tovább a mi pénzünkből a magánkézben lévő pártmédiát.Megindulhat tehát a szívós munkával felépített alternatív valóság lebontása – de az érintettek köréből nem cáfolt, sőt részben már meg is erősített bejelentésnek vannak ennél fájóbb konzekvenciái is.
Egyrészt a miniszterelnök bevallotta, hogy a tévé- és rádiócsatornákat, a napi- és hetilapokat működtető Fidesz-közeli sajtóbirodalmat máig közpénzen tartották ki (eleinte a fideszes önkormányzatok, 2010-től pedig az állami hivatalok, intézmények és vállalatok segítségével). Másrészt deklarálta, hogy a közszolgálati rádió és televízió törvényben-alkotmányban rögzített semlegessége puszta fikció: az évente 80 milliárd adóforintot elégető médiamamut valódi főnöke a kormányfő, egyetlen feladata pedig – a pártatlan és sokszínű tájékoztatás helyett – a kormány(párt) kiszolgálása. Harmadrészt világossá tette, hogy a már említett állami hivatalok, intézmények és vállalatok reklámköltéseiről a miniszterelnök dolgozószobájában születnek a döntések, ami ugyanúgy törvénytelen, mint a felsorolásunk előző két pontjában említett tételek.
Hogy mit csinálnak eztán Simicska médiavállalkozásai, arra nézve kétféle elképzelés is forgalomban van. Beszállhatnak a versenybe annak a nagyjából egy-másfél millió embernek a megtartásáért, akik még ma is a Fideszre szavaznának – ebben az esetben a szervilizmus olyan örökös bajnokaival kell harcba bocsátkozniuk, mint Obersovszky Péter, Rákay Philip vagy Németh Balázs –, és még így is hátrányban lesznek, hiszen az Orbán-hívőket kell Orbán akarata ellenére magukhoz kötniük (lemondva egyúttal mindenki másról). A másik, sokkal valószínűbb opció, hogy – amint a bevezetőben utaltunk rá – a nem fideszes többséget veszik célba, és előbb-utóbb „elertéelesednek”.
