galéria megtekintése

Kampányautonómia

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 10. számában
jelent meg.


Szilvássy József
Népszabadság

Kövér László az elmúlt hét végén azt sürgette, hogy a határon túli nemzetrész politikai vezetői az eddiginél nagyobb mértékben vegyék komolyan az autonómiatörekvéseket. Bizonyos mértékig nem a levegőbe beszélt. Ugyanis főleg az erdélyi és a szlovákiai magyar politikusok nagy többségének óhajaiban és sóhajaiban fordul elő a magyar nemzetrész területi önkormányzatiságának az igénye.

Mégis csupán egyetlen épkézláb autonómiakoncepcióról van tudomásunk, azt a Vajdaságban 1992 áprilisában a VMDK szakértői tették le az asztalra. Erdélyben most kívánnak egyeztetni az RMDSZ és az MPP vezetői a Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatos törvénytervezetről. Más elképzelésekről is hallani. Valójában csupán politikai csatározás zajlik, mert szakmaiság a jelenlegi tervekben csak elvétve, egyes részletkérdésekben sejlik fel – mutatott rá Magyari Nándor László kolozsvári szociológus.

Szlovákiában sincs egyetértés, viszont áttekinthetőbbek a frontok, mert a Híd párt Polgári Vízió 2016 című programja szerint a jórészt vegyesen lakott dél-szlovákiai területeken az azonosságtudat megőrzésének és erősítésének legfontosabb eszköze a kulturális és oktatási önkormányzatiság megteremtése, a többi között a magyar hivatalos regionális nyelvként való elismerése lehet. Merőben más véleményen vannak a Magyar Közösség Pártjának vezetői, ők évek óta azt hangoztatják, hogy csakis a területi autonómia segítene a felvidéki magyarság vészes fogyásának megállításában, miként e térség súlyos gazdasági és szociális gondjainak megoldásában is. Egy éve lebegtetik, hogy kész az autonómiatervezetük, és kellő időben nyilvánosságra hozzák. Máig nem tették meg.

 

Nyilván nem véletlen, hogy több bukaresti és pozsonyi újságban többször szó szerint ugyanaz olvasható: az autonómia ügyét Erdélyben és Szlovákiában az ottani magyar pártok leginkább a választások előtt húzzák elő, választópolgárokat kábító mézesmadzaggá sekélyesítve ezt a témát. Ködös lózungjaikkal muníciót adnak a román és a szlovák nacionalistáknak, akik így gátlástalanul riogathatnak magyar határrevíziós törekvésekkel. Holott számos nyugat-európai példa igazolja, hogy az autonómia valamelyik formája a nemzeti kisebbségek tényleges egyenjogúságát eurokonform módon szavatoló, az adott ország területi egységét nem veszélyeztető, legitim megoldás, amely a többségi nemzettel folytatott – olykor bizony évtizedes – egyezkedés, küzdelem eredményeként született meg.

Emiatt sem célravezető a múlt hét végi budapesti nógatás. Mert a határon túli magyar pártok vezetőinek szuverén módon kell eldönteniük, továbbra is pártérdekek vezérlik-e megnyilvánulásaikat, vagy sorskérdésünk fokozatos rendezése a céljuk. Ha valóban az utóbbit óhajtják, akkor odahaza juthatnának értelmes kompromisszumra, hogy életképes autonómiakoncepcióval rukkolhassanak elő. Optimális időpont és helyzet sosem lesz ehhez, mert a nacionalisták össztüze alighanem évtizedekre előre borítékolható.

Ugyanakkor a nyilvános dokumentum sok kételyt és tudatos manipulációt oszlathat el, egyúttal pedig kellő alapot nyújthat ahhoz, hogy hangzatos monológok helyett érdemi párbeszédet kezdhessenek az érintett többségi nemzetek demokratikusan gondolkodó képviselőivel, amiben Budapest semmiképpen sem a karmester, hanem a támogató szerepét töltheti be.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.