Végéhez közeledik a hosszúra nyúlt kamatcsökkentési ciklus, a tippversenyben most épp az augusztusi zárás vezet. Így kerek is lenne, hiszen épp két éve kezdte meg a monetáris tanács Orbán-kormány által delegált négy külsős tagja a vágási sorozatot, s ezzel a Simor András és két alelnöke által képviselt óvatos politika feladását. De lehet, hogy szeptemberben is vágnak még egy tíz bázispontos szeletecskét a kamatszalámiból, két százalékra csökkentve az irányadó rátát.
A kilencfős testületből csak ketten látják úgy, hogy a hiperalacsony kamat kockázata jóval nagyobb, mint a hozadéka. Infláció nincs, az egyedüli rizikófaktor pedig – amelyet az óvatoskodók a nemzetközi befektetői hangulat hirtelen romlását követő tőkemenekítés rémképében látnak – nem túl acélos. Szerencsénkre.
Válsággócok azonban mindig is lesznek, egyszer Észak-Korea, másszor Irak, Irán vagy éppen Ukrajna borzolja a pénzüket biztonságban tudni akaró befektetők idegeit. A nagy jegybankok – amelyeket Matolcsy György példaképként tisztel, s ahol csak tud, kopíroz – a 2008-as válság hibáin okulva most jól kezelik a helyzetet, szinten tartva a likviditást, nem hagyják kiszáradni az állampapírpiacokat, emellett biztosítják a gazdasági növekedéshez szükséges hitelforrásokat. A kamatkörnyezet pedig rég nem volt ilyen kedvező: a gazdasági nagyhatalmaknál nulla százalék körüli szinteken vert tanyát, jelezve egyben azt a határozott igényt, hogy a kereskedelmi bankok ne a jegybanknál raktározzák a pénzüket, hanem vállaljanak kockázatot, és kölcsöneikkel segítsék a gazdaság fejlődését.
