A külügyi államtitkár ma azért utazik Egyiptomba, hogy egy egymilliárd eurós, azaz mai árfolyamon 310 milliárd forintos magyar „segélyhitelből” még meg sem tervezett vasúti kocsikat és motorvonatokat adjon el. Ha Kairóban talál valakit, aki még emlékszik, hogy a magyarok már a nyolcvanas években is szállítottak a sivatagba teherautót, buszt és más egyebet némi ráfizetéssel, Szijjártó Péternek nyert ügye van.
|
Nagyon hasonló vasúti kocsikkal házal Szijjártó Péter mától Egyiptomban
M. Schmidt János |
Az arab országokban üzletkötéskor kötelező alkudozás után siethet haza, és eldicsekedhet, milyen hatalmas lépést tett Magyarország újraiparosítása érdekében. És bármennyire disszonáns lesz is, amikor elmondja, hogy hétszáz vasúti kocsit az a cég gyárthat le Dunakeszin, amelynek molinóival korábban az ő teremfoci csapatának „sportcsarnokát” dekorálták, a külügyi államtitkár szájából is jól hangozhat: az egyiptomi megrendelés több száz, ha merünk nagyot álmodni, több ezer embernek adhat munkát. Az egy-két év múlva várható szerződéskötés után úgy hat évig.
Hogy aztán mi lesz, arról meg jobb nem beszélni. Mert, ha mégis muszáj lenne, el kellene mondani, hogy Kádár János is csak addig tudta fenntartani a hazai munkahelyeket a harmadik világ segélyezéséből, amíg futotta a ráfizetésre. Arra a buktára, amivel a kormánynak most is illene kalkulálnia. Kiindulva például abból, hogy ha húsz évre ad kölcsön a hat év alatt legyártható vonatokra Kairónak mindössze egyszázalékos kamat mellett, akkor mennyibe is kerül majd a hitelbe adott pénz a magyar adófizetőknek.
Ha optimistán arra számítanak, hogy az egymilliárd eurós kölcsönt ötszázalékos kamat mellett sikerül refinanszírozni a pénzpiacokról (ahhoz ugyanis, hogy ezt a pénzt odaadhassuk Egyiptomnak, előbb Magyarországnak is kölcsön kell kérnie másoktól), a ráfizetés éppen négy százalék lesz. Ami nem sok a munkahelyekért cserébe, csak hát ennek a pénznek a kitermeléséhez is várhatóan újabb segélyhiteleket kell majd folyósítani. És mielőtt ebbe belevágunk, érdemes megfontolni, hogy a hitelezési spirállal járó ráfizetést a Varsói Szerződés árnyékában, a mainál lassabb és zártabb világban is csak ideig-óráig lehetett fenntartani. Ami pedig azután következett, benne van a történelemkönyvekben.
