Nem hinnénk, hogy létezik identitásgyilkosabb mondat egy baloldali párt számára, mint ez: Simon Gábor korábbi MSZP-elnökhelyettes, akinek vagyonnyilatkozatában nem szerepelt 240 millió forint, amelyet egy osztrák számlán tartott, hamis bissau-guineai útlevelet használt egy banki manővernél.

Felfoghatatlan, miként lehet valaki annyira cinikus és elvtelen, hogy ott sétál a reménytől megfosztott szerencsétlenek alkotta éhségmenet élén, miközben pályafutását a közösség elárulásának szenteli.

Lehetetlen másként interpretálni azt, hogy baloldali maskarát öltött magára, lakossági fórumokat tartott, esélyteremtő holnapról beszélt, s mindeközben pakolta félre az ismeretlen forrásból származó forintokat.

Savanyú hab a penészes tortán, hogy hétfőn jelent meg a sokáig börtönben pihenő Zuschlag Jánosról szóló könyv, s a korábbi politikus olyan tónust üt meg, amely megalázó mindenkinek, aki azt hiszi: ez az ország nem a politikai elit számára létrehozott játszótér, hanem az otthona.

Minden olyan hír, amely efféle korrupt figurákról érkezik, rongálja a jövőt. E károkért nem lehet a választási rendszert és a médiaviszonyokat okolni, csak azt a kultúrát, amely a jelek szerint létezett a szocialista párton belül.

Ezért aztán ha bárki érintett még hasonló ügyben, el kell tűnnie a közéletből, különben a közös listás magyar baloldal elsüllyedhet. Az pedig nem vigasz, hogy ugyanez vár a Mészáros felcsúti polgármesterrel fémjelzett magyar jobboldalra is, mert az főként az ő problémájuk.

Az viszont a miénk, ha nem értjük meg: a múlt képes megölni a jövőt.