galéria megtekintése

Jóvanazúgyország

2 komment


Csepelyi Adrienn

Törik a követ az udvarunkon. Nem azért, mert a hidegfront ­miatt elfagyott a cső, hanem, mert bebetonozták. Tudniillik belülről. Valaki úgy gondolta, jó ötlet beleengedni a felesleges betont. A társasházban több felújítás volt az utóbbi két évben, így az is elképzelhető, hogy a minálunk dolgozó kőművesek akciója volt. Jóvan­azúgy.

Ugyanezek a kőművesek voltak, akik bevakolták a szándékosan megtisztított téglafalat, a diófa parkettára borították a habarcsot, és húsz centi vastagon akartak betonozni a fürdőben, ami a statikus szerint egyenlő lett volna azzal, hogy este beugrunk vacsorára az alsó szomszédhoz. Födémestül. Jóvanazúgy.

A minap tetemes összeget hagytunk ott egy optikában. Egyetlen kérésem volt: orvosi igazolásra van szükségem arról, hogy a szemüveget számítógép előtti munkavégzéshez használom majd. Sima ügy, mondták. Előbb SMS-t küldtek, hogy kész a szemüveg, aztán hívtak is. Éreztem ebben némi sürgetést, holott öt nappal a megbeszélt átvételi határidő előtt jártunk.

 

Érdeklődtem a lepecsételt igazolás felől, visszahívtak és megnyugtattak: az is kész, átvehetem bármikor. Másnap este, fizetés után kiderült: igazolás, az nincs. Elnézést kérni nem sikerült elsőre, a lehető legnagyobb természetességgel jelentette ki az üzletvezető: hát, majd akkor visszajövünk érte. Jóvanazúgy.

Akartam venni egy magazint. Ehhez először is a honlapon kellett ellenőriznem, hol kapható. Ez alapvetően nem túl vásárlóbarát megoldás. Az első üzletben öt nappal a hivatalos megjelenés után még nem kaptak a lapból. Minek sietni, ugyebár. Ezután két távolabbi újságoshoz mentem: az egyikben már elfogyott, a másikban nem tudták megmondani, hogy már, vagy még nincs belőle. Sebaj, előfizetek, gondoltam. Ismét honlap, ismét bogarászás, de nincs ám előfizetési opció, automatikus banki fizetőfelület, ahogy manapság mindenhol: egy e-mail cím van meg bankszámlaszám, előbb levelezzem le, mit akarok, aztán majd, valamikor hetekkel a megjelenés után hozzájuthatok a vágyott kiadványhoz. Jóvanazúgy.

Pár napja vettem két ugyanolyan selyemvirágot. A pénztárnál kiderült: az egyik háromszáz forinttal drágább a másiknál. A pénztáros rutinosan lecsipogtatta mindkettőt, én meg kifizettem a kétféle árat. Jóvanazúgy. Nem a világvége, tudom. Csak valahogy ugyanaz a fojtogató érzés kerít hatalmába minden egyes hidegen kihozott pizzánál, késve érkező levélnél, túlhígított narancslénél és pókhálós hotelszobánál. Hogy legszívesebben fognék egy vastag filctollat, és minden jól látható helyre felírnám a városban: „Azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat." (Vonnegut)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.