A történelemből vagy a munkaügyi vitákból ismert megoldás: ha a felek nem tudnak megegyezni, akkor háborúskodnak egymással – vagy jószolgálati közvetítőket kérnek fel a konfliktusok rendezésére.
Mindenki tudja, hogy normális, európai jogállamot csak a legszélesebb együttműködéssel lehet(ne) kialakítani. Számtalan kezdeményezés volt már – de a részérdekek miatt eddig nem jött össze a kritikus tömeg. Sok megoldás is született már – választási mozgalom, előválasztás stb. –, de mindegyiknek az a gyenge pontja, hogy eleve feltételezi az együttműködési szándékot. Persze, könnyű azt mondani, hogy üljetek össze és beszéljétek meg a dolgokat, hiszen mindannyian ugyanazt akarjátok – de tapasztalhattuk, hogy ez így: kevés. A dolog nem ilyen egyszerű. Hogyan lehetne arcvesztés nélkül leülni azzal, aki eddig az ellenségem volt, aki ellen harcolva sebeket adtam és kaptam, akivel szemben határoztam meg magam, akit felelősnek tartok azért, hogy idáig jutottunk, vagy azért, hogy nem tudunk előrelépni? Hogyan üljek le azzal, aki a múltban ezt vagy azt tette, aki „csak kritizál”, aki antikapitalista, aki kapitalista... Bizony elhangzottak már elégszer kategorikus kijelentések, hogy nem ülünk egy asztalhoz X.-szel, nem segítjük a hatalomba Y.-t, nem hitelesítjük Z.-t.
Ilyenkor kell egy lépést hátrálni, s körülnézni. Meggyőződésem, hogy lehet találni olyan, valamikor tán köz- vagy akár párttisztséget is viselt személyeket, akiknek a meghívását senki sem utasíthatná vissza.
