galéria megtekintése

Jogerőtlen

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 02. számában
jelent meg.


Cseri Péter
Népszabadság

„Szégyen, hogy egyetlen napot sem fog börtönben tölteni!” Ezt kiabálta a tárgyalóteremben a tanácsvezető bírónak Novák Előd parlamenti képviselő a Jobbikból, aki szörnyen csalódott volt, hogy reményei ellenében mégsem dugták börtönbe Biszku Bélát, a korábbi állampárt egyik emblematikus figuráját. Legalábbis egyelőre nem. A Fővárosi Ítélőtábla ugyanis visszaküldte a Biszku-ügyet első fokra, így a korábban kiszabott öt és fél éves börtönbüntetése sem lépett életbe.

Amúgy a Jobbik alelnöke jogosan indulatoskodik, ha számára csupán az jelentene megnyugvást, ha rács mögött láthatná a 94 éves aggastyánt. Az egykor rettegett belügyminiszter ugyanis láthatóan nincs jó állapotban: tavaly még saját lábán botorkált be a tárgyalóterembe, tegnap már kerekes székben tolták be a hozzátartozói. Fennáll annak is a veszélye, hogy esetleg nem éri meg a megismételt eljárás végét. Tehát az sem biztos, hogy még életében jogerősen bűnösnek nyilvánítja (vagy netán felmenti) az igazságszolgáltatás mindazokért a cselekedetekért, amelyeket majd hatvan évvel ezelőtt követett el.

A probléma az – és ez már nem a történelmet fekete-fehérben interpretáló Novák Előd dilemmája –, hogy vajon miféle elégtételt jelenthet az utókornak, ha ennyi idő múltán a büntetőjog eszközeivel próbál igazságot szolgáltatni történelmi kérdésekben. Ez ugyanis szinte reménytelen vállalkozás, legalábbis az eddigi kísérletek rendre kudarcot vallottak – függetlenül attól, hogy testileg-szellemileg leépült egykori nácikat vagy kommunistákat ültettek a vádlottak padjára.

 

A Fővárosi Ítélőtábla hétfői ítéletében arra figyelmeztetett, hogy a történelmi és a büntetőjogi felelősség között érdemi, nagyon is lényeges különbségek vannak: mégoly szörnyűséges történelmi tényekre sem alapítható önmagában aggálytalan büntetőjogi felelősség.

Ebből persze nem következik automatikusan, hogy a jog egyáltalán nem alkalmas a történelmi bűnök számonkérésére, azon viszont érdemes elgondolkodni, hogyha az utókor perre vinné a világtörténelem meghatározó eseményeit, nemcsak a legnagyobb gazemberek végeznék bitófán vagy tömlöcben, hanem az ünnepelt hősök is. Szent István lelkén sokezernyi pogány magyar vére szárad, Napóleon nemzeteket tizedelt meg, a kontinenseket meghódító gyarmatosítók népek sorát hajtották igába – ha lenne olyan bíróság, amely összevetné dicső tetteiket a törvénykönyvek szövegével, akadna néhány meglepetés.

A most 94 éves Biszku Béla közéleti-politikai értelemben már régóta halott. A történelem beárazta a bűnösségét, most már hiába gurítanák be tolószékében a börtönbe, az vajmi keveset változtatna az ő vagy kora megítélésén. Novák Előd a tárgyalóteremben azt kiabálta: „Mansfeld Péter forog a sírjában.” A jogi elmarasztalásért tüntető honatyát emlékeztetnénk, hogy a 18 éves forradalmárt 1958-ban épp egy jogerős bírósági ítélet alapján végezték ki. Ehhez képest az őt lassan hat évtizeddel túlélő Biszku Béla közmegvetés tárgya – jogerős bírósági ítélet nélkül is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.