„Szégyen, hogy egyetlen napot sem fog börtönben tölteni!” Ezt kiabálta a tárgyalóteremben a tanácsvezető bírónak Novák Előd parlamenti képviselő a Jobbikból, aki szörnyen csalódott volt, hogy reményei ellenében mégsem dugták börtönbe Biszku Bélát, a korábbi állampárt egyik emblematikus figuráját. Legalábbis egyelőre nem. A Fővárosi Ítélőtábla ugyanis visszaküldte a Biszku-ügyet első fokra, így a korábban kiszabott öt és fél éves börtönbüntetése sem lépett életbe.
Amúgy a Jobbik alelnöke jogosan indulatoskodik, ha számára csupán az jelentene megnyugvást, ha rács mögött láthatná a 94 éves aggastyánt. Az egykor rettegett belügyminiszter ugyanis láthatóan nincs jó állapotban: tavaly még saját lábán botorkált be a tárgyalóterembe, tegnap már kerekes székben tolták be a hozzátartozói. Fennáll annak is a veszélye, hogy esetleg nem éri meg a megismételt eljárás végét. Tehát az sem biztos, hogy még életében jogerősen bűnösnek nyilvánítja (vagy netán felmenti) az igazságszolgáltatás mindazokért a cselekedetekért, amelyeket majd hatvan évvel ezelőtt követett el.
A probléma az – és ez már nem a történelmet fekete-fehérben interpretáló Novák Előd dilemmája –, hogy vajon miféle elégtételt jelenthet az utókornak, ha ennyi idő múltán a büntetőjog eszközeivel próbál igazságot szolgáltatni történelmi kérdésekben. Ez ugyanis szinte reménytelen vállalkozás, legalábbis az eddigi kísérletek rendre kudarcot vallottak – függetlenül attól, hogy testileg-szellemileg leépült egykori nácikat vagy kommunistákat ültettek a vádlottak padjára.
