Kedves ember. Leif-Erik Holm udvarias, barátságos stílusban beszél, de az egykori rádiós műsorvezető, ma az Alternatíva Németország (AfD) mecklenburg–elő-pomerániai listavezetője, a több mint húszszázalékos választási eredmény arca gyorsan képes populista frekvenciára váltani. Hasonlít Norbert Hoferre, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) államfőjelöltjére, aki szintén udvarias, barátságos ember. Kedves fickó, aki szintén gyorsan vált, és a nyugati kultúra, a kereszténység végét jósolja, ha Európa nem tesz végre valamit a muzulmán hódítás ellen.
Báránybőrbe bújt farkasok, drága öltönyt viselő nácik – gyakran így minősítik a sajtóban a szélsőjobboldali lózungokat szajkózó politikusokat. A náci bunkóval érdemes óvatosan bánni, bár az AfD-nek van olyan tartományi vezetője, akinek fellépése, szóhasználata az egykori NSDAP gyűléseinek hangulatát idézi.
A lényeg mégis az, hogy az AfD itt van és itt marad velünk bizony még sokáig. Jó egy év múlva bejutnak a Bundestagba, át fogják rendezni a német belpolitikai viszonyokat. A szövetségi köztársaságban korábban feltűntek újnáci-szélsőjobbos pártok, de ezek országos szinten nem rúgtak labdába, s többségük eltűnt a süllyesztőben. A bevándorlástól, a muzulmánoktól, a terrorizmustól való rettegés azonban olyan érzelmi erővel bír, olyan mély kulturális-identitásbeli félelmeket hív elő, hogy az AfD-nek nem kell tartania kedvenc témája kifáradásától.
