A világ dolgaiban tájékozott magyar miniszterelnök szerint a szírek nem az életüket mentve, csupán a jobb élet reményében hagyják el a hazájukat. Mivel a kormányfő semmilyen támpontot nem mellékelt a tegnapi kijelentéshez, érdemes számba venni néhány alapvető tényt a szír helyzettel kapcsolatban.
Szíriában a helyi vallási kisebbséget képviselő kormány vív háborút a többség – orbáni értelemben: a nemzet – ellen, immár negyedik éve, méghozzá a magyar kormány nagy példaképe, Putyin elnök (és az orosz hadsereg) aktív támogatásával. A háború, amelyhez kívülről nehezen átlátható rendszerben csatlakozott az Iszlám Állam és más helyi fegyveres csoportok, eddig több mint 11 millió embert tett földönfutóvá. Többségük Szírián belül próbál még élhető helyet találni, ám négymilliónyian már elhagyták az országot: a legtöbben Törökországnak egy szintén fegyveres konfliktusok sújtotta területére mentek, de az elmúlt években módszeresen szétbombázott Libanon is több mint egymillió, a jelenleg az IS ellen háborút viselő Jordánia pedig 600 ezer szír menedékkérőt fogadott be.
Azt talán még Orbán Viktor sem gondolja komolyan, hogy bárki a magas életszínvonal elérése végett költözne át Szíriából – mondjuk – Libanonba. Európa ebből a szempontból más, de egyrészt csak a Szíriából elmenekülők kicsiny töredéke jutott el idáig, másrészt a hozzánk érkezők jó része sem ide – hanem eredetileg csak a szomszéd faluba, majd országba – indult, és gyakran azért keveredett egyre távolabb a hazájától, mert eddig mindenütt félnie kellett. Akinek van némi fogalma arról, hogy milyen állapotok uralkodnak arrafelé a menekülttáborokban, ahol a fizikai erőszak és a nélkülözés mindennapos, és ahol a túlélést, azaz sokszor a vizet és az alapvető élelmiszereket is például szexszel kell megváltani (ráadásul még ezzel az állítással is valószínűleg csak az átélhető borzalmak felszínét karcolgattuk), az bizonyára nem kockáztatna meg olyan állítást, hogy ha valaki szír létére Törökországból továbbáll, az már nem menekült, hanem bevándorló. És azt is nehéz elhinni, hogy ha nem állnak meg Görögországban, Macedóniában, Szerbiában vagy Magyarországon, az kizárólag azért van így, mert a német jólét lebeg a szemük előtt: például a magyar hatóságok és kormányszervek éppen eleget tettek érte az elmúlt hónapokban, hogy az érintettek úgy érezzék, ez itt számukra még nem a végállomás.
