Orbán janicsárjai

Kétségtelenül kényelmes úgy tenni, mintha Sesztákkal az lenne a baj, hogy főnöke megbízásából igyekszik rátaposni Simicskáék tyúkszemére, de nem az. Nekünk biztosan nem. Azt értjük, hogy legyőzendő politikai ellenfél hiányában a jobboldalon kénytelenek egymást aprítani a harchoz szokott, jól magukat csak csatában érző vezérek és alvezérek.

A régi mohók helyébe már új mohók kellenek a kormányfőnek. Kezesebbek, irányíthatóbbak. Akik nem nőnek a fejére. Orbán a politikában és a gazdaságban is azokat az új mohókat akarja helyzetbe hozni, akik már tisztán tőle függnek. Akiknek felemelkedése és bukása csakis tőle függ. Ezek az emberek az ő janicsárjai.

Direkt jó, ha van vaj a fejükön: a múltjukban vagy akár a jelenükben. Cégügyek, tetőteraszok, fácánok. Éppen csak annyi, hogy a hűséges katona tudja: ezért akár ki is rúghatná, de megvédi.

Ami viszont Orbánnak hatalomtechnikai eszköz, az nekünk az ötvenezermilliárd forint állami vagyon felett őrködő miniszter múltja. Annak szekrénye pedig még annyi csontvázat rejt, mint egy családi kripta. Lehet, hogy Orbánnak a belső csatáihoz egy még védhető miniszterre van szüksége, a köznek viszont egy támadhatatlanra lenne.