galéria megtekintése

Jáksó nem érti

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 16. számában
jelent meg.


Vári György
Népszabadság

L. Simon László, aki köztudomásúan semmitől nem jön zavarba, alaposan megmagyarázta annak idején, miért jó, ha a miniszter dönti el, melyik festménynek hol, melyik gyűjteményben, vagyis melyik falon kell lógnia Magyarországon. Azért nem lehet immár a múzeumigazgatókra bízni a dolgot, mert még azt képzelhetik, hogy a kép igazából az övék, holott az valójában a nemzeté. Épp ezért közvetlenül a nemzet választott vezetőinek kell dönteniük a lógatásuk helyszínéről éppen úgy, mint minden másról.

Az, hogy esetleg ezek a kiváló vezetők vagy a barátaik sajátjukként kezelnék a közvagyont, hogy a képeket például egyszerűen magánhasználatba vennék, természetesen fel sem merülhet. Jáksó László esetében sem erről van szó: nem kell ahhoz Habony Árpád cimborájának lenni ugyanis, hogy valaki, mint Jáksóék tették, csekély anyagi ráfordítással pár hónapra magával vihessen egy több százmilliós értékű, ízlésesen összeválogatott kis barokk és reneszánsz festménykollekciót: bárki bérelhet ilyet – szögezte le Jáksó a Borsnak.

Ez viszont egészen új perspektívákat nyit meg. A múzeum funkciója eddig nem utolsó sorban az volt, hogy lehetőség szerint mindenki számára hozzáférhetővé tegye a művészetet. Ezt a vívmányt a Nemzeti Együttműködés Rendszere most még tovább demokratizálja: bárki haza is viheti a festményeket egy kis időre.

 

Szóval, ha a kedves olvasó úgy érzi, hogy jól mutatna egy Giorgione a nappalijában, és nem sajnál havi 15 ezer forintot az ügyre, jelentkezzen nyugodtan Baán László főigazgatónál, amíg a készlet tart. Pár jó hónapja biztosan lesz, mivel Jáksó ügyéből kiderült, hogy Balog miniszternek csak utólag kell engedélyeznie a dolgot. Nyilván kialakul majd a kölcsönzési rendszer: lesz éves bérlet maximum 8-10 reneszánsz festményre, bár a kikölcsönzött példányokat fél év után vissza kell vinni, hogy mások ágya fölé is jusson némi Tiziano vagy Velázquez.

A múzeumban a falakon, a képek helyén pedig ott lesz a tájékoztató, hogy Goya jelenleg Kovácséknál vendégszerepel, azutánra már előjegyezték Kissék, s ha szerencsénk van, feltüntetik az utcát és a házszámot is, hogy megtudjuk, hová kell felcsöngetni El Grecót nézni.

Ennek a beláthatatlan horderejű múzeumi reformnak az úttörője, Jáksó László például egy forgatáshoz vette kölcsön a képeket, volt ugyanis egy olyan megrendelése, amelyhez pont kellettek. Igazán nem is érti, mi a baj. Kellett neki az a pár kép, hát elvitte. Még vigyázott is rájuk, amiért hálával tartozunk neki. Mert ha meg mégis baja lesz valamelyik reneszánsz darabnak, az is kit érdekel? Jáksó, mint mondja „zsebből fizet” és kész, levan róla a gond.

Igaza is van. Az állam már rég nem az állampolgárok közösségéé. Földet, trafikot, hídépítési megbízást és még közmunkát is az kap, akinek a hatalom adni kegyeskedik. Ehhez képest igazán nem nagy ügy, hogy némelyek alkalomadtán még a múzeumot is hazavihetik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.